„Ebben az eltipró műveletben nagy szerepet vállalt és vállal Európának egy nagy hányada is, azoknak az országoknak a vezetői, akik azt remélték, hogy a korábban Kelet-Európából, majd a délről érkező bevándorlók olcsó munkaerők lesznek majd a nyugati országokban. Jelenleg nem lehet kiszámítani, hogy kinek, hol éri majd meg élni és dolgozni. A Romániából előbb Magyarországra, majd Nyugat-Európába, vagy egyenesen Nyugatra áttelepedők abban bíztak, hogy a magasabb bérekből jobban meg fognak élni.

Akkor még nem gondoltak, vagy nem akartak arra gondolni, hogy a magas bérek mellett a költségek is magasak. Volt, akinek jobb lett a sorsa, de a legtöbbnek nem. Most, amikor a délről áramló bevándorlók árasztják el Európát, akik szintén a jobb élet reményében szeretnének letelepedni Németországban, Franciaországban, Angliában, nagyon sokan a skandináv országokban, megnehezítik a Romániából áttelepültek sorsát, hiszen a még olcsóbb munkaerő ellehetetleníti az életüket. Könnyen meglehet, hogy elkezdődik a visszavándorlási hullám, idegenbe szakadt hazánkfiai visszaköltöznek és szülőföldjükön kezdenek új életet. Az újrakezdéshez viszont munkahelyre lesz szükségük, ami nem lesz könnyű, mert az is megtörténhet, hogy ha ott vannak Németországban a bevándorlók, akiknek munkát kell adni, akkor a németországi cégek nem működtetnek majd gyárakat Kelet-Európában, hisz otthon is kapnak olcsó munkaerőt.

Beláthatatlan az is, hogy milyen mértékben fogják átalakítani a bevándorlók Európa arculatát. Az európai jogok biztosítják számukra a vallásszabadságot és az anyanyelven történő oktatást. Kimondhatja bármelyik ország azt, hogy zárkózzanak fel, illeszkedjenek be, de nem sok jó van abban, amikor a kecskét bottal viszik a vásárba. Nincs az az erőszak, amivel embereket, embercsoportokat meg lehet változtatni. Legyőzni lehet, de megváltoztatni nem.”