Erdélyt rabló országnagyok

Nem tudom, milyen bűnt követtünk el mi, erdélyi magyarok, de Bethlen Gábor óta nem tudtunk összeszedni egy valamirevaló transzilván vezért.
Hirdetés

„Így aztán Erdőelvétől lélekben teljesen idegen emberek kormányozták az országot, mindannyiszor elvive Erdély kincseit, s helyébe nem adva semmit. S tették ezt Mihály király alatt is éppen úgy, mint a kommunista vezetők uralkodása idején. De mindig élt a remény, hogy az új elnök alatt szebb lesz az élet.

Kiderült, hogy az ország első elnöke, az a bizonyos suszterinas, a köznép elszegényítésének volt mestere, de naivitás volt azt gondolni, hogy majd utána jövő országnagyok a választó polgároknak is löknek valamicskét. Valamilyen átok ülhet azon a népen, amely mellé a történelmi sors lökött, mert olyan emberek kezébe tették mindig a vezérpálcát, akik vagy nem tudtak bánni vele, vagy csak lopásra használták azt.

Előbb a kommunista gondolkodástól elszakadni nem tudó Iliescu jött, akinek idején csak tengődött az ország, majd a bágyadt, de Európa e szegletének vezéreként tetszelgő Constantinescu Emil érkezett, amikor az éppen éledező demokráciát tették taccsra. Később az ügyeskedő fiúkkal, lányokkal szereplő Traian Băsescu úszott be a képbe, majd sok reménnyel megérkezett egy erdélyi, a szászként indult, de románként befutott Klaus Johannis, aki – és ez az igazi »balszerencse« –, mint kiderült, a régi lopós gárdával szeretne új országot építeni.

De ezek is néhány dologban mind egyetértettek: Erdélyből az értékeket a régi Regátba kell exportálni. És hogy az elnöknek teljhatalmat kell élveznie. A transzilván magyarok pedig maradjanak csak másodrendű polgárok, akiknek sem autonómia, sem a saját szülőföldjükön való kellemes élet nem dukál, amíg nem válnak ők is magyar származású románokká.”

Hirdetés