Szerző: Román Győző
2015. szeptember 16. szerda, 08:25
Nem tudom, milyen bűnt követtünk el mi, erdélyi magyarok, de Bethlen Gábor óta nem tudtunk összeszedni egy valamirevaló transzilván vezért.

„Így aztán Erdőelvétől lélekben teljesen idegen emberek kormányozták az országot, mindannyiszor elvive Erdély kincseit, s helyébe nem adva semmit. S tették ezt Mihály király alatt is éppen úgy, mint a kommunista vezetők uralkodása idején. De mindig élt a remény, hogy az új elnök alatt szebb lesz az élet.

Kiderült, hogy az ország első elnöke, az a bizonyos suszterinas, a köznép elszegényítésének volt mestere, de naivitás volt azt gondolni, hogy majd utána jövő országnagyok a választó polgároknak is löknek valamicskét. Valamilyen átok ülhet azon a népen, amely mellé a történelmi sors lökött, mert olyan emberek kezébe tették mindig a vezérpálcát, akik vagy nem tudtak bánni vele, vagy csak lopásra használták azt.

Előbb a kommunista gondolkodástól elszakadni nem tudó Iliescu jött, akinek idején csak tengődött az ország, majd a bágyadt, de Európa e szegletének vezéreként tetszelgő Constantinescu Emil érkezett, amikor az éppen éledező demokráciát tették taccsra. Később az ügyeskedő fiúkkal, lányokkal szereplő Traian Băsescu úszott be a képbe, majd sok reménnyel megérkezett egy erdélyi, a szászként indult, de románként befutott Klaus Johannis, aki – és ez az igazi »balszerencse« –, mint kiderült, a régi lopós gárdával szeretne új országot építeni.

De ezek is néhány dologban mind egyetértettek: Erdélyből az értékeket a régi Regátba kell exportálni. És hogy az elnöknek teljhatalmat kell élveznie. A transzilván magyarok pedig maradjanak csak másodrendű polgárok, akiknek sem autonómia, sem a saját szülőföldjükön való kellemes élet nem dukál, amíg nem válnak ők is magyar származású románokká."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11556
Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért, amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna.
Van ebben az interjúban szó mindenről: az 1818 utáni gyenge román államról, diszkriminációról, kicsit Erdélyről is. Méghozzá női szemszögből.
Ez jött ki egy közvélemény-kutatás eredményeként. De más nyalánkságok is vannak ott. Például Orbán Viktor.
Bocsánatkérés? Szó se róla. Lemondás? Szó se róla.
Van, aki Dragnea lemondásával mentené meg a pártot. Van, aki szerint már arra sem méltó a PSD, hogy az európai baloldali pártcsaládhoz tartozzon.
Két fő téma köré csoportosulnak idén a legnagyobb kolozsvári magyar rendezvénysorozat eseményei: Mátyás király születésének 575. és a tordai vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulója.
De tényleg... ha minden olyan jól meg a mioritikus hazában, amint azt a nagy kormánypárt hangoztatja, akkor miért is nincsenek?
Most akkor volt katonai ügyész a kormánypalota előtti incidens helyszínén, vagy sem?
Ilyen körülmények között jogos a kérdés: miként tudja biztosítani Románia jövőre az EU Tanács elnökségét?
A csendőrökök által megvert osztrák újságíró miatt Románia 2019-es EU-elnökségét is megkérdőjelezik.
De ehhez arra van szükség, hogy a két ország belügyminisztériuma jóváhagyja Bihar és Hajdú-Bihar megye önkormányzati vezetőinek beadványát.
Ultramodern lesz a kolozsvári közszállítás. Már csak utak kellenek.
A kánikulát gyenge nyári záporok enyhítik majd.
A politikában a konfliktus „alaptevékenység”. Ami ma a román politikában zajlik, az nem konfliktus. Folyamatos botrány. Andrei Pleșu írása.