Hölgyeim és Uraim! Egyáltalán nem vagyok bősz feminista. Sőt. Nagyon szeretem, ha vannak erős, határozott férfiak, akik biztonságot tudnak nyújtani egy nőnek, egy családnak, akik másban jók, mint én. Nagyon jól érzem magam néha a gyengébb nő szerepében. Nem zavar, ha előre engednek az ajtón, ha kezet csókolnak. De az igen, ha nem létezem. Ha nincs nevem, ha csak táncos vagyok, miközben a párom Pityi Palkó, ha a »-né« képző mögé akarnak bújtatni!

 

Még ma lecserélem a mi névtáblánkat is az ajtóról. Vagy odafirkálom az én nevemet is. Mert eddig nem vettem észre, hogy itt is csak a férjem lakik…”