Autonómiát!
Szerző: Sabin Gherman
2015. szeptember 12. szombat, 09:39
A fővárosi tahók „csinálják” a szeparatizmust. Hogyan? Klikk.

Ha holnap megjelenik a Hivatalos Közlönyben, hogy létrejött egy új község, akkor az a község a 2001. április 23-i 215. sz. törvénynek megfelelően fog létezni. Tudni szeretnéd, mit tartalmaz az 1. cikkelye? Tessék: „Jelen törvény a helyi autonómia általános jogállását szabályozza, valamint a helyi közigazgatás hatóságainak szervezetét és működését.”

Nézzük meg a 2. cikkely 1. bekezdését: „A közigazgatási-területi egységekben a közigazgatás megszervezése és működése a helyi autonómia, a közszolgáltatások decentralizálása, a helyi közigazgatási hatóságok választhatósága, a törvényesség és a különösen fontos helyi kérdések ügyében a lakossággal folytatott konzultálások elvei alapján történik.”

Aztán a 2. bekezdésben ez szerepel: „Az elvek alkalmazása nem sértheti Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellegét.”

És még tovább, a 3. bekezdésben: „Helyi autonómia alatt a helyi közigazgatás hatóságainak jogát és effektív képességét értjük arra, hogy az általuk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében megoldják és intézzék a közügyeket, a törvényeknek megfelelően.”

4. cikkely: „A helyi autonómia csak közigazgatási és pénzügyi, a törvényeknek megfelelően.”

Oké – és mi lesz, ha létrejönnek a régiók? Ezek szintén közigazgatási-területi egységek lesznek. Szintén az autonómia, ezúttal a regionális autonómia alapján kell majd működniük. És tiszteletben tartva mindezeket a területi és autonómiaelemeket, semmilyen módon nem sérül Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellege, mint ahogy nem történik ez a helyi hatóságok esetében sem.

Mindezeket azért írom, mert a bukaresti tévék nagyon el vannak tájolva: hol arról beszélnek, hogy szétesik Románia, hol arról, hogy Putyin Erdély elszakítására ideküldte az embereit, hol arról, hogy… Mindenféle hülyeségeket: gyakorlatilag

ott, a fővárosban, ők kérdőjelezik meg a nemzeti egységet,

nem a Székelyföldön, nem Erdélyben vagy Dobrudzsában. (Miközben Romániában törvények rendelkeznek az autonómiáról – a helyitől az egyetemiig, miközben a kormányon lévők már vagy tíz éve elismerik, hogy muszáj régiósítani.)

A – helyi, vagy regionális – közigazgatás gyakorlatilag mindig is autonóm alapokon működött, és igen, ez az autonómia többek között területi is volt.

Végső soron mi a regionális autonómia? Először is, ahogy az a 215/2001-es törvényben is szerepel: „A hatóságok joga és effektív képessége arra, hogy az általuk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében megoldják és intézzék a közügyeket.” 

Másodsorban ez a periféria ésszerűsítését jelenti – méghozzá minden szempontból. Konkrétan, jelenleg a – helyi, vagy regionális – fejlesztési politikákhoz muszáj Bukarest engedélye: Năstase „épít nekünk” tornatermeket, Dragnea „ad nekünk” pénzt, vagy Udrea „csinál nekünk” libegőket. Pedig a közösségeknek talán más dolgok fontosak: lehet, hogy egy tornaterem helyett jobban kellene egy terményraktár, hogy a parasztoknak ne kelljen többé a földeken hagyniuk a krumplit.

Lehet, hogy a politikában kevesebb botrány és zsarolás lenne, ha nem Dragnea osztogatná többé a pénzeket, hanem

a közösségek közvetlenül gazdálkodnának a saját adóikból és járulékaikból.

Lehet, hogy Udrea asszonynak inkább az idegenforgalom makropolitikájával kellett volna foglalkoznia és nem szalagok vagdosásával a Câmpina környéki uszodaavatókon.

Románia sok ostobaságot úszott volna meg, ha átesett volna a decentralizáláson.

El ne felejtsem: a hírcsatornák azt dübörögték, hogy az RMDSZ elnököt akar Székelyföld élére. Valójában egyes egységes és nemzeti – és a jelzőket még lehetne folytatni – államokban a régió vezetőjét az elnök nevezi ki: például Olaszországban, ahonnan az RMDSZ a dél-tiroli modellt vette.

Lengyelországban, egy másik egységes és nemzeti és a többi államban a régió vezetőjét vajdának nevezik. Na, próbáld csak azt mondani, hogy vajdát szeretnél Erdély vagy Moldva régióban, mert azonnal átköltözik a Védelmi Minisztérium Kolozsvárra vagy Iaşi-ba… Véleményem szerint

a kormányzói intézmény a legmegfelelőbb:

van ilyen a Deltában, van a Zsil-völgyén, Erdélyben ezeréves hagyománya van…

De a román politikusnak vagy nincs semmilyen – szakmai, kulturális, erkölcsi – képessége, vagy egyáltalán nem érdeke megérteni, hogy a – helyi, vagy regionális – autonómia nem jelenti az ország szétszakítását. Az itteni politikusok számára kifizetődő a központban ülő főnökök kénye-kedvének megfelelni. Így elleplezhetik a fentebb említett alkalmatlanságukat: ehhez csak beosztottként kell viselkedni és talán egy szép napon ők kerülnek a Központba, teljhatalommal, limuzinnal és titkárnővel, tisztelten, rettegetten, igazi legendaként a szülőtanyán.

Ez nagy gond alól mentesíti a politikust:

nem kell elképzelésekkel rendelkeznie Romániáról.

Ezért szokás helyi tanácsnoki tervekkel bekerülni a Parlamentbe, és ezért van az, hogy az ország politikája szempontjából lényeges kérdések helyett iskolai meszeléseket, vagy kórházi ablakcseréket avatgatnak fel.

E tekintetben a román politikus a szeparatizmus egyik pólusa – a Központé az ország többi részével szemben, az országé az Európai Unióval szemben – és nemzetellenes politikák generálója. Mert nemzetellenes dolog évtizedek óta megtagadni egy országtól a modernitást, nemzetellenes dolog a 25 százaléknyi román analfabétára támaszkodni a választásokon, nemzetellenes dolog korrupt rendszerbe szorítani Romániát, melyben pártkönyv nélkül még takarítónő sem lehetsz a Hidroelectricánál…

Másrészt a regionális autonómia sem tejjel-mézzel folyó Kánaán: senki sem szavatolja a korrupció vagy a munkanélküliség megszűnését. De – és ez a legfontosabb – ezek a hiányosságok már nem rendszerszerűek és így a közösség könnyebben kijavíthatja őket.

Egyes régiókban jobb lesz az élet, másokban rosszabb – de ez mindenképpen jobb a mostani egységesített szegénységnél. Egyes régiókban az IT fog fejlődni, másokban kukoricát fognak termeszteni – de egy egészséges gazdaság egyaránt áll IT-ből és kukoricából is, és nem kellene megijedni attól, hogy nem ül irodában az egész ország.

Tudom, hogy egyesek azért szidnak, amit írok és gondolok – de 15 évvel ezelőtt minden politikus azért gyalázott, mert régiósítást akarok. Most ők is akarják és fogalmuk sincs, hogyan valósítsák meg.

Azt is tudom, hogy a régiósítás hamarosan feltétel lesz (többet nem mondok, azért sem!), és amikor az állam elég okos lesz ahhoz, hogy közelebb vonja magához a polgárokat,

amikor megérti majd, hogy ezt az országot azok a románok viszik a vállukon, akik sorba állnak, hogy befizessék az adóikat, és nem a több száz milliós adósságok alól mentesített külföldi cégek,

amikor a jövő garanciájaként tekint majd a forrásokra, és nem mint egy autóbuszban felejtett tárcára,

csak akkor lesz ez az egységes és nemzeti és aminek még nevezni akarod állam

a te egyenlő partnered

és nem a nemzeti egységről habzó szájjal beszélő politikai svihákok alárendeltje.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11486
A politikai talpnyalók sajnos nem jobbak, ha történetesen erdélyiek. Sabin Gherman írása.
Bukarest szerint megvannak az újabb székely terroristák: az udvarhelyi művészetis diákok.
És került Erdély elkerülhetetlenül Romániához. Centenáriumi minisorozat az impériumváltásról.
Tíz év sztrádaépítéseit vizsgálta régiókra lebontva az EU statisztikai hivatala. Elképesztő, de Románia is szerepel a toplistán.
Újabb vádemelések történtek az utóbbi idők legnagyobb egyetemi korrupciós botrányában.
Az Orbán-ellenes eurohadjárat után úgy tűnik, Európában ma csak az demokrata, aki liberális. Traian Ungureanu írása.
Megtalálták a kiskaput, hogyan húzzák le előfizetőiket a külföldi telefonhasználatért. A hatóságok vizsgálódnak az ügyben.
Dăncilă szerint a népszavazás nem a szexuális kisebbségek ellen irányul.
Valóban, miért is kellene Erdélynek eltűrnie a bukaresti központ zsarnokságát? Sabin Gherman írása.
Háromezer pedagógus írta alá a miniszternek küldött tiltakozó petíciót.
Politikai Főnix-madarakként térnének vissza az élvonalba.
A politikai stratéga egyrészt rosszabbnak tartja Orbán Viktor Magyarországát Iránnál, másrészt vágyik egy mioritikus Orbán Viktorra. Nem vicc, tessék olvasni.
Jean-Claude Juncker beszéde pont olyannak tűnik, mint maga az Európai Bizottság elnöke. Fáradt, megöregedett.
Ezt hogy fogja kimagyarázni a kormányfő?