„Bizonyára sokan hallottak róla, hogy a Magyar Lelátó portál indított egy kezdeményezést, miszerint a fair play jegyében, a magyar Himnusz tavalyi kifütyülését, a magyar szurkolók azzal bosszulják meg, hogy ők nem fütyülik ki a románt. Bár szép számmal kapott megosztást, meg lájkokat, de mégis inkább úgy tűnik, olaj volt a tűzre. A kedvencem az egyik hozzászóló, aki a magyar szurkolói kultúra végét vizionálta ezzel a »liberális parasztvakítással kapcsolatban«, hiszen, ha ez így megy, hamarosan már a bírót sem lehet orrba verni, a közönség soraiba tülekedő »szelfibotos papagájokat« sem lehet megregulázni, és a legerősebbek a büfében nem tolakodhatnak majd a sor elejére.

Mi lesz így a világgal, kérem? Szóval biztosak lehetünk benne, hogy fütyülni fognak, és ez a minimum. Mondjuk, nincs ezen mit csodálkozni, hiszen ma Magyarországon kevés olyan tényező van, ami az egyszeri embert ne zsigeri reakciók irányába vinné, hiszen ezt látja a nagyoktól is. (…)

Ha győz a magyar csapat, sajnos sokaknak nem az lesz a fontos, hogy a sportolóik ma este jobbak voltak, hanem hogy a románok kaptak a pofájukba Trianonért, ha pedig veszít, lehet megint siránkozni, hogy bezzeg Dárdaival mi lett volna. Mondjuk, ennek következményeként a magyar mitológia újabb félistennel gazdagodna, hiszen bebizonyosodna, hogy nem a német precizitás, hanem egy csodás magyar ember karizmája vezetett az elmúlt időszak sikereihez, és várhatnák vissza, mint Csaba királyfit.

Én csak azt remélem, hogy akár a balhét, akár az ünneplést relatív csendben bonyolítják majd, hiszen alig egy metrómegállónyira az aluljáróban sok megpróbáltatáson átment gyerekek alszanak.”