Azt hiszem, sem a bolíviai börtönből áprilisban szabadult és a dél-amerikai országból kimenekített Tóásó Elődöt, sem Lukács Csaba újságírót nem kell bemutatni senkinek. Itt voltak a Kolozsvári Magyar Napokon, pénteken előadást tartottak a New York kávéházban, ahol még a csillárról is fürtökben csüngtek az érdeklődők.

Kezdjük a Tóásó-sztori két legfőbb tanulságával, Lukács Csaba fogalmazta meg:

1. Senki ne pózoljon nyilvános fotón fegyverrel vagy annak látszó tárggyal, mivel nem tudni, hogy titkosszolgálat, rosszakaró mire használja fel a fotót és mibe rángatja bele az embert.

2. A külföldre, egzotikus távoli országokba utazó fiatalok alaposan tájékozódjanak úti céljukról és kerüljék az olyan helyzeteket, amelyek balul sülhetnek el, mivel olyasmibe keveredhetnek, amelynek nagyon komoly, olykor tragikus vége lehet.

Tóásó Előd utazni és filmet készíteni ment Bolíviába

Rózsa Flores Eduardóval és társaival 2009-ben. Ehelyett az történt, hogy szállodai szobáikat fegyveres katonák rohanták meg és tüzet nyitottak rájuk. Rózsa Flores, a szovátai származású Magyarosi Árpád és az ír Martin Dwyer meghalt a támadásban. Tóásót és a horvát-bolíviai Mario Tadicot őrizetbe vették. A hatóságok szerint a csoport arra készült, hogy meggyilkolja Evo Morales elnököt.

A csoportot jó előre kinézte magának a bolíviai hatalom, és felhasználta arra, hogy Evo Moralest olyan nagymenő politikusként és államférfiként mutassa be, aki ellen nemzetközi terroristák terveztek merényletet. A börtönben levő Elődöt ábrázoló óriásplakátokkal Morales két választási kampányt is végigcsinált az öt év és tíz hónap alatt – hangzott el az előadáson.

Abban pedig, hogy Elődéket erre felhasználták, nagyon nagy szerepe volt néhány fotónak, amelyet közösségi oldalakon osztottak meg a magyarok. A fotókon a srácok fegyverekkel pózolnak. Ez egy óriási hülyeség volt – mondta Tóásó. Használhatatlanná tett, kiállítási tárgyként szolgáló fegyverek láthatók a képeken, ostoba menőzés volt az egész pózolás, habár Bolíviában nem tilos a fegyvertartás. „Ha rosszra készülsz, nem csinálsz magadról ilyen fotókat és nem teszed közzé kérkedve” – magyarázta Tóásó. „Az volt a gond, hogy a puskás pózolásokat nem a lányok vették észre, hanem a bolíviai titkosszolgálat” – fűzte hozzá Lukács Csaba.

Az egész ügy megrendezett volt – mondta Előd.

A csoport szobáiba a hatóságok vitték be a „bizonyítékokat”, a fegyvereket, amelyeket aztán fel lehetett mutatni a közvéleménynek, hogy mire is készültek Rózsa Floresék. A kormány emberei megrendeztek egy kisebb robbantást egy santa cruzi bíboros háza előtt, ez volt az ürügy, amivel aztán a fegyveresek megrohamozták a szállodai szobákat. A kommandósok már jóval az akció előtt a Las Americas szálloda makettjén tanulmányozták, hogyan üssenek rajta a csoporton, a kidolgozott forgatókönyvet pedig számtalanszor elpróbálták.

Elfogása, három társuk lelövése és halála után kezdődött Előd öt év és tíz hónapos kálváriája. Börtönbe zárták, hetente ingáztatták repülővel Santa Cruz és La Paz között, a börtönből a tárgyalásra és vissza. A bolíviai börtönrendszer pedig kegyetlen világ. A ott levők 90 százalékát illegálisan, ítélet nélkül tartják előzetesben gyakran évekig. Ráadásul az az elv érvényesül, hogy a börtönben levők nem jogosultak arra, hogy a társadalom eltartsa őket, ezért a lakhatásukat, étkezésüket, ruházkodásukat nekik maguknak kell megoldaniuk, pénzzel.

Tóásó 950 dollárt fizetett azért, hogy másfél hónap után áthelyezzék vizes cellájából. Egy ágyért havi 50 dollárt kell fizetni, és ha valaki nem vesz magának ágyat, akkor a folyosón vagy az udvaron alszik.

Ez egy kemény világ, kemény szereplőkkel, farkastörvényekkel.

Van olyan fogvatartott is, aki megvesz tíz cellát, hogy aztán kiadja havi két-háromszáz dollárért. Mivel a rabok maguknak főznek, mindenkinek van konyhakése, amit a mindennapos konfliktusok során is használnak.

Konfliktus pedig akad bőven, mivel aki csak teheti, működtet valamilyen üzletet. Adnak-vesznek, cellákat adnak ki albérletbe. A kábítószerhez a legkönnyebb hozzáférni: egy gramm kokain alig egy dollárba kerül. Ezért gyakori, hogy jobb sorsra érdemes fogvatartottak drogfüggővé válnak, és néhány év alatt teljesen leépülnek. Két nagy rabkategória van, a köztörvényesek és a politikai elítéltek, köztük politikusok, egykori miniszterek, magasan képzett értelmiségiek. Bolíviában rengeteg a politikai elítélt, ez a státusz gyakorlatilag hozzátartozik a politikai pályához: fokozza az illető tekintélyét, hitelességét, ha ült már valamilyen politikai ok miatt.

Elődnek egy Bolíviába férjhez ment magyar nő segített, bejárt hozzá hetente, bevitte neki a pénzt, amit itthonról a családja küldött, és ő vásárolta meg neki, amire a börtönben szüksége volt.

Tóásóék pere egy groteszk színjáték volt, ami demokratikus országban elképzelhetetlen.

Tóásót fegyveres felkelésben való részvétellel vádolták. A vádirat szerint Előd – aki amúgy informatikus – Morales- és kormányellenes honlapokat szerkesztett, és „hekkerek ellen írt programot”, ami Előd szerint nem csak nem igaz, de megfogalmazásában is ostobaság.

A per furaságát mutatja az is, hogy Tóásónak az évek során tizenvalahány ügyvédje volt, és az ítélet megszületéséig négy bíró adta fel az üggyel való foglalkozást.

Marcelo Sosa ügyész, a vád képviselője is megszökött, Brazíliába menekült,

ahol elismerte, hogy az egész per egy kitalációkon alapuló lufi, aminek kizárólag Moralest szolgáló politikai céljai vannak. Ezt később egy Spanyolországba szökött bolíviai ezredes is megerősítette. Ő volt az, akinek a katonai egységétől a kormány emberei kölcsönkérték a fegyvereket, hogy a Tóásóék szállodaszobáiba rejtve utólag diadalmasan felmutassák a „kormányellenes fegyveres összeesküvés” bizonyítékaként.

Előd azt is elmondta, hogy fogva tartása során többször is felajánlották neki a vádalkut, de ő mindannyiszor elutasította, mivel harcolni akart az igazáért, dolgozott, feljelentéseket és folyamodványokat írt. Aztán 2015 elején feladta, és elfogadta a vádalkut. Öt év tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték fegyveres felkelésben való részvétel miatt, épp annyira, amennyit előzetesben letöltött.

Rózsa Flores Eduardóról azt mondta: nagyon sokszínű, bonyolult és útkereső ember volt. Életét át- meg átszőtték konspirációs elméletekkel. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az is, hogy ő volt az, aki Gyurcsány Ferenc híres-hírhedt őszödi beszédének hangfelvételét kiszivárogtatta. Lukács Csaba szerint teljes mértékben összeesküvés-elmélet az, miszerint elképzelhető, hogy emiatt

Magyarországról szóltak a bolíviai kormánynak, hogy Rózsa Florest csinálják ki.

Végszó: Lukács Csaba szerint Tóásó Elődék kálváriájának pontos oka nem ismert, a számos találgatás és gyanús elem ellenére. Akkor lesz világosan érthető az egész, amikor a bolíviai kormány valamelyik magas rangú tagja, aki közelről ismeri a történetet, megszökik, elmenekül és a nyilvánosság elé tárja a részleteket.