Szerző: Sike Lajos
2015. augusztus 21. péntek, 09:24
A Szatmár megyében jó három éve felállt szocliberális vezetésről eleve látszott, hogy totál nemzeti jellegű, s fő célja a korábban nyolc évig vezető magyarság kiszorítása, ahonnan csak lehet.

„Ez olyannyira sikerült, hogy bár a szavazatok aránya szerint, a társadalmi és nemzetiségi béke és nyugalom  okán bőségesen járt volna egy alpolgármesteri poszt (amit még a legrohadtabb vatrás időkben sem mertek megtagadni), ez most fel se merült. A lenézés, mellőzés és az arrogancia jellemezte az irányunkban megnyilvánuló magatartásukat. Tőlük minden pártkatona, végzettségétől és tapasztalatától függetlenül jó álláshoz jutott. Jellemző a lapunk hasábjain is ismertetett eset, amikor az új szocialista színházvezetők amerikai kirándulásra használták azt a pénzt, amivel a színészek nyári vakációját kellett volna kifizetni. De említhetnénk az ifjúsági és sportigazgatók többszöri cseréjét. Arról is külön szóltunk, hogy a városnapi ünnepségre jó ha szemszúrásból hívtak egy-két magyar sztárvendéget.

Legnyomasztóbb mégis az volt, hogy nyíltan ócsároltak bennünket, s nyíltan a kijelentették, hogy nincs helyünk a megye és a város vezetésében. A tavaszi legeltetési ünnepen, az avasi Simbrán Victor Ponta miniszterelnököt is arra kérték, hogy tegyen meg mindent kiszorításunkért. S ezt ő nem csak ott, de később egy szatmári főtéri nagygyűlésen is szó nélkül hagyta, vagyis tolerálta, sőt rábólintott. A helyzet csak akkor változott, miután Iohannis lett az államelnök, s kezdett fejükre omlani a ház. Ekkor »nagylelkűen« felajánlottták az RMDSZ-nek az egyik alpolgármesteri posztot. »Ezzel a nacionalista gárdával soha nem közösködünk« – volt Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a szervezet városi elnökének határozott válasza. Többen vitatkoztunk vele, hogy mégis csak jó, ha akár pár hónapig belelátunk Coica polgármester fazekába.

A magam részéről most megkövetem a Kereskényi képviselő urat. Mégis jól döntött, amit Victor Ponta újabb magyarellenes kirohanása mellett az RMDSZ székháza elleni »merénylet« is igazol. Fényes nappal történt, akkor, amikor a szocik városi konferenciája ülésezett. A felbújtott nagyon biztos volt a dolgában. Kezet rá, hogy nem kapják el. Pedig a rendőrség épületétől tiz méterre csörömpölt az ablak.'

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11168
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.
A jó törvénykezés nem elég: a helyi közösségeknek élniük kell a meglévő jogokkal – hangzott el a nyelvi jogokról szóló kolozsvári beszélgetésen.
A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.
A sajátos zenei és szövegvilággal rendelkező felvidéki együttes zenéjéra nincs recept, Szarka Gyula énekes szerint. A Ghymessel indult az idei KMN főtéri koncertkínálata.