2015. augusztus 15., délután öt óra. Dögmeleg. És a hatodik Kolozsvári Magyar Napok első kulturális rendezvényére kongattak a Bánffy-palotában. Odakint az udvaron, a kellemesebb hőségben javában zajlott a Kultivál ifjúsági fesztivál. Odabent, a dunsztban, Könczey Elemér Deadline című karikatúra-kiállításának megnyitójára került sor.

A megnyitó beszédek sorát Lucian-Nastasă Kovács, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója kezdte, egy igen pikáns poénnal.

Őszintén bevallotta ugyanis, hogy az utóbbi időben sokkal több időt töltött Könczey Elemérrel, mint a feleségével. Legalábbis éjszakánként. A közönség elgondolkodhatott azon is, hogy kinek a feleségéről van szó: az igazgatóéról, vagy Könczey mesteréről. László Noémi hűen fordította román nyelvre a viccet követő méltató szavakat is.

Az igazgató úr után Demény Péter, a kiállítás meghívóján álló minősítés szerint hotline költő elismételte az éjszakás-feleséges viccet, majd ő is kedves szavakkal méltatta a művészt.  Végül Laczkó Vass Róbert verset szavalt, románul és magyarul.

A termekben kiállított színes munkákon a vak is látta, kinek a stílusjegyeit viselik magukon. Könczey Elemér valóban brandet faragott önmagából, a karikatúrák görbe tükrén át. És nem homályosan. Biztos kézzel húzza be a nézőt a karikatúra egy másodperces orgazmus-szerű világába. Elkap, megforgat, és máris durran a néző agyában a poén. És tökéletesen mindegy, hogy éppen miről van szó: gazdaságról, politikáról, magyarságtudatról, Európai Unióról, székelységről, társadalmi üzemzavarokról. A szerző görbe pennája minden alkalommal halálpontosan célba talál. A vitriol azonban, amelybe pennáját mártja, nem gyilkos: az emberszeretet szelíd vizében van feloldva. Úgylehet, azért, mert a szerző nem golyó által akar üdvözülni, mint a Charlie Hebdo karikaturistái.

A remek kiállítás a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt megtekinthető.

És akkor néhány fotó a megnyitóról.

Mindenki az asztalokon heverő Könczey-legyezőkre vetette magát a hőségben

A közönség soraiban: alkotók!

Könczey-legyezők és gyönyörű hölgyek

A személyes kedvencünk ezen a tárlaton

A közönség soraiban: igazgatók! Oké, és megint a legyezők.

Fotók: Szántai János