Szerző: Gál Mária
2015. augusztus 14. péntek, 08:36
Szidhatjuk „a románokat”, lehet azzal magyarázni a legújabb diplomáciai csörte épp aktuális fejezetét is, hogy Ponta „a magyar kártya” előrángatásával próbálja menteni a menthetőt, de az alaphelyzet az, hogy ebben a térségben két lehetőség van – vagy együttműködés, vagy ellenségeskedés.

„Harmadik út nincs. Az együttműködéshez pedig két fél kell, az államközi együttműködéshez pedig még az is, hogy legalább a diplomácia alapszabályait tiszteletben tartsák a felek.

Nincs a világon olyan ország, ahol ne okozna legalábbis irritációt, ha a szomszédos állam miniszterelnöke, kormányzati szereplői időről-időre megjelennének, rendezvényeket tartanának, választási kampányokban vennének részt, sajtótájékoztatókon az adott állam kormányzatának üzengetnének anélkül, hogy annak hivatalos szereplőivel felvennék a kapcsolatot. Főképp olyan esetben, amikor az államközi viszonyt, a két nép tudatát olyan történelmi sérelmek terhelik, mint esetünkben. Gondoljunk bele, mi történne hasonló esetben, ha mondjuk Alekszandar Vucicnak és kormányának eszébe jutna a horvát tengerparton nyári táborozni minden szerb miniszterelnökeként, s haza, Zágrábba és az egész világnak üzenni? De sorolhatnánk a potenciális példákat…

Nem, ez jobb helyeken sem menne zavartalanul. csakhogy ott nem is próbálkoznak. Angela Merkel sem lép fel sztárként Elzász-Lothatingiában vagy valamely szudétanémet településen, pedig megtehetné, ha akarná.

Magyar-román viszonylatban is akár működhetne a dolog, ha Tusnádfürdő nem a magyar belpolitika, hanem a magyar-román párbeszéd helyszíne lenne, amint kezdetben az is volt. Működhetne, ha Orbán Viktor mellett az épp aktuális román vezető politikus is megjelenne. Politikai hovatartozásától függetlenül. Azért, mert így illene, azért, mert a templomban sem fütyülünk, pedig megtehetnénk, és nem vetünk keresztet sem a protestáns templomban még akkor sem, ha az a reformáció előtt nyilván katolikus volt.

És hogy mennyire nem igaz, hogy a kétoldalú államközi kapcsolat a szereplők politikai hovatartozásának függvénye, mi sem bizonyítja jobban, mint Traian Băsescu és Tusnád esete. A kedélyeket évről-évre borzoló rendezvényt és ennek kapcsán az Orbán-kormányt  nem a szociáldemokrata román kormány támadta legagresszívabban, hanem a néppárti állítólagos jóbarát volt hajóskapitány, a tábor egykori vendége. Épp Băsescu volt, aki a maga faragatlanságában kimondta, amit fennebb diplomatikusabban megfogalmaztam, mindmáig ő volt az egyedüli román politikus, aki »pofátlanságról« beszélt s Budapest »rendreutasítását ígérte«, meglebegtetve, hogy ebben a formában nem lesz többé Tusványos, nem fognak többé »szabadon lófrálni Hargita és Kovászna megyékben« a magyarországi politikusok.

Nem csak nem igaz, hanem veszélyes is. Legalábbis a romániai magyarságra nézve, mert ilyen alapon be lehet rendezkedni a minimum négy szűk esztendőkre, amik elkerülhetetlenül Kőműves Kelemen szindrómához vezethetnek – amit négy évig felépítünk a következő négy évben leomlik."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11050
Románia egyik leginkább megosztó személyisége, Lucian Boia történész többek között a hivatásos román történetírás nagyromán merevgörcséről is szól.
És itt a olimpia első doppingesete is, mégpedig a rendkívül megerőltető curling-ben.
Utolsó útjára kísérték Kallós Zoltánt, aki mindenkinek a lelkét megérintette, akivel csak találkozott.
A miniszterelnök 20. évértékelő beszédét tartotta. Leszögezte: Magyarország azokkal a nyugat-európai emberekkel és vezetőkkel szolidáris, akik meg akarják menteni hazájukat, a keresztény kultúrájukat.
A háromszéki származású tornászcsillag életregénye igazi mese – lidérces fordulatokkal. A Szabó Katiról írott könyv szerzőjével, Csinta Samuval beszélgettünk.
Szépen és alaposan becsomagolva, az üzenet a következő: Románia alsóbbrendűségéért tulajdonképpen a gonosz Magyarország a hibás.
Mert a román menedékkérők száma ugrásszerűen megnőtt.
Nem? Akkor erőltesse meg a fantáziáját. Romániában ez is előfordul. Például Teleorman megyében.
Ha folytatódik az igazságszolgáltatás elleni támadás, akkor ideje bevetni a 7-es cikkelyt Romániával szemben, véli a CDU politikusa.
Értékelni kell a profizmust, mellyel a magyar politikusoknak az utóbbi 100 évben sikerült pontokat szerezniük a gázpiacon Magyarország számára. Nahát, ilyen is van?
Felmerül a kérdés: mi marad még épen Romániában a PSD-s kormányzás után?
A Personal Point szakemberektől tanultuk a trükköket.
A gázügylettel Magyarország gyakorlatilag kirabolta Romániát. Legalábbis ez derül ki a szakszerű elemzésből.
Most erre van a városnak pénze. Évek múltán talán fel is tárják őket.