Lehet még rosszabb is

Szidhatjuk „a románokat”, lehet azzal magyarázni a legújabb diplomáciai csörte épp aktuális fejezetét is, hogy Ponta „a magyar kártya” előrángatásával próbálja menteni a menthetőt, de az alaphelyzet az, hogy ebben a térségben két lehetőség van – vagy együttműködés, vagy ellenségeskedés.
Hirdetés

„Harmadik út nincs. Az együttműködéshez pedig két fél kell, az államközi együttműködéshez pedig még az is, hogy legalább a diplomácia alapszabályait tiszteletben tartsák a felek.

Nincs a világon olyan ország, ahol ne okozna legalábbis irritációt, ha a szomszédos állam miniszterelnöke, kormányzati szereplői időről-időre megjelennének, rendezvényeket tartanának, választási kampányokban vennének részt, sajtótájékoztatókon az adott állam kormányzatának üzengetnének anélkül, hogy annak hivatalos szereplőivel felvennék a kapcsolatot. Főképp olyan esetben, amikor az államközi viszonyt, a két nép tudatát olyan történelmi sérelmek terhelik, mint esetünkben. Gondoljunk bele, mi történne hasonló esetben, ha mondjuk Alekszandar Vucicnak és kormányának eszébe jutna a horvát tengerparton nyári táborozni minden szerb miniszterelnökeként, s haza, Zágrábba és az egész világnak üzenni? De sorolhatnánk a potenciális példákat…

Nem, ez jobb helyeken sem menne zavartalanul. csakhogy ott nem is próbálkoznak. Angela Merkel sem lép fel sztárként Elzász-Lothatingiában vagy valamely szudétanémet településen, pedig megtehetné, ha akarná.

Magyar-román viszonylatban is akár működhetne a dolog, ha Tusnádfürdő nem a magyar belpolitika, hanem a magyar-román párbeszéd helyszíne lenne, amint kezdetben az is volt. Működhetne, ha Orbán Viktor mellett az épp aktuális román vezető politikus is megjelenne. Politikai hovatartozásától függetlenül. Azért, mert így illene, azért, mert a templomban sem fütyülünk, pedig megtehetnénk, és nem vetünk keresztet sem a protestáns templomban még akkor sem, ha az a reformáció előtt nyilván katolikus volt.

Hirdetés

És hogy mennyire nem igaz, hogy a kétoldalú államközi kapcsolat a szereplők politikai hovatartozásának függvénye, mi sem bizonyítja jobban, mint Traian Băsescu és Tusnád esete. A kedélyeket évről-évre borzoló rendezvényt és ennek kapcsán az Orbán-kormányt  nem a szociáldemokrata román kormány támadta legagresszívabban, hanem a néppárti állítólagos jóbarát volt hajóskapitány, a tábor egykori vendége. Épp Băsescu volt, aki a maga faragatlanságában kimondta, amit fennebb diplomatikusabban megfogalmaztam, mindmáig ő volt az egyedüli román politikus, aki »pofátlanságról« beszélt s Budapest »rendreutasítását ígérte«, meglebegtetve, hogy ebben a formában nem lesz többé Tusványos, nem fognak többé »szabadon lófrálni Hargita és Kovászna megyékben« a magyarországi politikusok.

Nem csak nem igaz, hanem veszélyes is. Legalábbis a romániai magyarságra nézve, mert ilyen alapon be lehet rendezkedni a minimum négy szűk esztendőkre, amik elkerülhetetlenül Kőműves Kelemen szindrómához vezethetnek – amit négy évig felépítünk a következő négy évben leomlik.”

Hirdetés