Szerző: Gál Mária
2015. augusztus 14. péntek, 08:36
Szidhatjuk „a románokat”, lehet azzal magyarázni a legújabb diplomáciai csörte épp aktuális fejezetét is, hogy Ponta „a magyar kártya” előrángatásával próbálja menteni a menthetőt, de az alaphelyzet az, hogy ebben a térségben két lehetőség van – vagy együttműködés, vagy ellenségeskedés.

„Harmadik út nincs. Az együttműködéshez pedig két fél kell, az államközi együttműködéshez pedig még az is, hogy legalább a diplomácia alapszabályait tiszteletben tartsák a felek.

Nincs a világon olyan ország, ahol ne okozna legalábbis irritációt, ha a szomszédos állam miniszterelnöke, kormányzati szereplői időről-időre megjelennének, rendezvényeket tartanának, választási kampányokban vennének részt, sajtótájékoztatókon az adott állam kormányzatának üzengetnének anélkül, hogy annak hivatalos szereplőivel felvennék a kapcsolatot. Főképp olyan esetben, amikor az államközi viszonyt, a két nép tudatát olyan történelmi sérelmek terhelik, mint esetünkben. Gondoljunk bele, mi történne hasonló esetben, ha mondjuk Alekszandar Vucicnak és kormányának eszébe jutna a horvát tengerparton nyári táborozni minden szerb miniszterelnökeként, s haza, Zágrábba és az egész világnak üzenni? De sorolhatnánk a potenciális példákat…

Nem, ez jobb helyeken sem menne zavartalanul. csakhogy ott nem is próbálkoznak. Angela Merkel sem lép fel sztárként Elzász-Lothatingiában vagy valamely szudétanémet településen, pedig megtehetné, ha akarná.

Magyar-román viszonylatban is akár működhetne a dolog, ha Tusnádfürdő nem a magyar belpolitika, hanem a magyar-román párbeszéd helyszíne lenne, amint kezdetben az is volt. Működhetne, ha Orbán Viktor mellett az épp aktuális román vezető politikus is megjelenne. Politikai hovatartozásától függetlenül. Azért, mert így illene, azért, mert a templomban sem fütyülünk, pedig megtehetnénk, és nem vetünk keresztet sem a protestáns templomban még akkor sem, ha az a reformáció előtt nyilván katolikus volt.

És hogy mennyire nem igaz, hogy a kétoldalú államközi kapcsolat a szereplők politikai hovatartozásának függvénye, mi sem bizonyítja jobban, mint Traian Băsescu és Tusnád esete. A kedélyeket évről-évre borzoló rendezvényt és ennek kapcsán az Orbán-kormányt  nem a szociáldemokrata román kormány támadta legagresszívabban, hanem a néppárti állítólagos jóbarát volt hajóskapitány, a tábor egykori vendége. Épp Băsescu volt, aki a maga faragatlanságában kimondta, amit fennebb diplomatikusabban megfogalmaztam, mindmáig ő volt az egyedüli román politikus, aki »pofátlanságról« beszélt s Budapest »rendreutasítását ígérte«, meglebegtetve, hogy ebben a formában nem lesz többé Tusványos, nem fognak többé »szabadon lófrálni Hargita és Kovászna megyékben« a magyarországi politikusok.

Nem csak nem igaz, hanem veszélyes is. Legalábbis a romániai magyarságra nézve, mert ilyen alapon be lehet rendezkedni a minimum négy szűk esztendőkre, amik elkerülhetetlenül Kőműves Kelemen szindrómához vezethetnek – amit négy évig felépítünk a következő négy évben leomlik."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11050
Nem tetszenek nekik a magyar közösségnek „kiváltságokat” biztosító törvénykezdeményezések.
Nem, nem Sarmisegetusa. És a törcsvári kastély sem.
Mert beleavatkozott a törvényalkotás folyamatába, és ezzel megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.
Az tény, hogy Dragneáék legalább olyan perverzek, mint a hírhedt Márki hősei.
A jó kapcsolatokról, a párbeszédről és talán érzékeny kérdésekről is.
Deák Kristóf alkotása elnyerte az élőszereplős rövidfilmek kategóriájának díját. De az idei Oscar-gála a legjobb filmnek járó díj bejelentésekor elkövetett hatalmas bakiról is emlékezetes marad.
Mivel saját cége által kidolgozott építkezési engedélyeket írt alá a város elöljárójaként.
Lehet, hogy vicces, de egyáltalán nem vicc. Hajmeresztő!
A 24 éves úszónő gyerekkorában nem szeretett úszni. Aztán mégis a vízben kötött ki. És micsoda siker lett belőle: ő az első romániai úszó, akinek sikerült ez a teljesítmény.
A multikulti Kolozsvár központjában. Állítólag fegyverrel. A rendőrség szerint nem volt etnikai színezete az incidensnek.
Vajon tényleg olyan jól működik a korrupcióellenes ügyészség, ahogy azt az éves mérlegben bemutatták?
Ha erdélyi beszél a régiósításról: szeparatizmus. Ha Kárpátokon túli politikus: közigazgatási reform. Sabin Gherman írása.
És egész Kolozs megyét be lehet járni vele, nem csak Kolozsvárt.
Mégpedig a nagyszebeni Brukenthal Nemzeti Múzeumot, mert kétszáz éves.