„A bukaresti külügy kiszivárogtatta, hogy a magyarok ismét hazudnak: nem hívatták be a budapesti román nagykövetet, hanem az kért kihallgatást, hogy elmondja felettesei kifogásait a magyar nagykövet interjúja kapcsán. Magyarország persze ennek ellenkezőjét állítja, s mindkét fél jól tudja: kiknek nyilatkozatuk szól, azok nekik hisznek. Ki hazudik? A magyarok egyből rávágják, a románok, a románok pedig, hogy a magyarok. Az igazság tulajdonképpen senkit nem érdekel, az egész nem egyéb, mint vihar a biliben. (…)

Szinte érthetetlen, miért váltott ki ekkora érdeklődést, hogy Mihály király megfosztotta a trónutódlás jogától unokáját. Ki számára van ennek tétje? Hisz esély sincs arra, hogy Románia ismét monarchiává váljék. Ennek dacára napok óta ezzel van tele a sajtó, keresik a titkos hátteret, a királyi családon belüli ellentéteket boncolgatják, a monarchisták pedig szívszorító nyilatkozatokkal igyekeznek menteni az ország megmentőinek vélt kedvenceiket. Tét és lényeg nélküli vita.

Moldávia egyesülése Romániával visszatérő motívum a politikai közbeszédben. Minden vezető tisztségben lévő vagy pályázó igyekszik leszögezni ennek szükségességét, a héten Traian Băsescué volt a főszerep, aki a marosfői táborban értekezett arról, hogy Románia csak akkor válhat igazán erőssé, ha területét is növeli, azaz létrejön az egyesülés. És miközben a román politikusok szerre keblükre ölelnék Moldáviát, annak frissen beiktatott miniszterelnöke egyértelműen jelezte: eszük ágában sincs idecsatlakozni, a kérdés a Prut egyik oldalán sincs napirenden, és vannak ennél fontosabb  problémáik. Az egykori államelnökünk politikai nagyhatalomnak álmodja Romániát, nézete szerint egy állam minél nagyobb, annál fontosabb, és annál jelentősebb a súlya. Pedig Románia területe máris akkora, hogy hat nap után sem sikerül megtalálni egy eltűnt kisrepülőt.”