Miközben Emil Boc az Untold Fesztivál szárnyain igyekszik berepülni egy újabb polgármesteri mandátumba, miközben a szervező agyondicsérik magukat, a támogatókat, a partnereket és a drága jó Y és Z generációs közönséget, miközben az aktivisták összegző dörgedelmekkel írják szét az online és offline felületeket, miközben a fesztivált ellenzők végre elhallgatnak kicsit (mert csend lett, és elaludtak), miközben a fesztivált fenékig élvezők szintén elhallgattak, mert félsüketen hevernek valahol, drága karszalagjaikat bébi mód simogatva. Szóval mindeközben a Sétatéren jártunk, és megnéztük, mi a dolgok állása, az Untold után egy nappal, úgy estefelé, egy szép nyári nap.

A Rákóczi híd mellett továbbra is ott van a kerítés. Memento festi. És tilos táblák, miszerint a Szamos-parton még nana a közlekedés. Ja, és a rend marcona őrei kissé okafogyottan silbakolnak a járdaszélen.

A sétáló budik diszkréten meghúzzák magukat a kerítés biztonságot adó tövében. Mint valami menekültek.

Elindulunk a kerítés mentén. Balra a szabad Sétetér. Jobbra a kisajátított. A padon alvó úriember nem Untold-zombi.

A digitális reformzene szabad börtönébe vezető kapuk. Valamiért valakik leragasztották a nevüket. De csak a bejárati oldalon. Exitálni simán lehet.

És bent vagyunk. Mint sokan mások. Mindenféle karszalag és vegzatúra nélkül. Ismét köztér a park!

Ezt szemmel láthatólag mások is felfedezték. Tisztára olyan, mint egy meleg nyári este a Sétatéren, nem?

A karakteresnek nemigen mondható Untold-sárkány fejei porba hulltak. Már viszik is az eltakarítók.

Az Info Pointból csak por és hamu… bocsánat, nem, ez egy másik történet, szóval dobozok és szemét maradt. Amúgy tényleg kevés szemetet láttunk a parkban. Ez tény.

Kedvencünk, a kilencvenes évek számítógépes játékaiból kiemelt Greuceanu szomorúan bámul egy kukáról. Hát bizony, a hősöknek hősi, rövid és tragikus élet jut a Földön. Mellette viszont három generáció sétál vidáman.

A román népmesék szép királyfiának végletekig kiüresedett arcán át rálátni a mindennapok valóságára. A feszt megy, a park marad.

És a gyerekek is maradnak. Meg a hajózható árokban az óceán fele billegő hajók.

A kapitalizmus viszont elment a francba. Itt már nincs üzlet. Ciki.

Kerítésileg a park tó felőli oldalán is ugyanaz a helyzet. Bár ez már inkább csontváz, mint barikád.

A park madaraira is rákérdeztünk. Ígérik, hamarosan visszatérnek a Sétatérre. De a füldugókat a polgármestertől várják. EU-s pénzből, ha lehet.

Az illegális kutyasétáltatók is visszatértek. Tényleg minden rendben van. Béke, szeretet, csend. És kész.

Fotók: Szántai János