Az a helyzet, hogy a nagylelkűen Erdélyi Mokanyicának (értsd, apró, szívós állat, jelen esetben vasparipa) nevezett keskeny nyomtávú vasút (na nem az egész, csak egy 35 kilométeres szakasz) idén betölti az ugyancsak respektábilis századik életévet.

Az információ a vasutat támogató Erdélyi Kisvasút Egyesület szervezte esemény Facebook-oldalán jelent meg. (A kisvasút monokulturális, kizárólag román nyelvű holnapja: itt.)

A keskeny nyomtávú vasútvonalakat az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1912-ben kezdték kiépíteni Erdélyben, a helyi termékek szállítását megkönnyítendő, összesen 200 km hosszúságban: Marosvásárhely – Parajd (82 km), Marosvásárhely – Kolozsnagyida (82 km) és Mezőbánd – Mezőméhes. (Egy fiskális infó: annak idején egy kilométernyi vasút 72.593 koronába került. Hogy a felújítás mennyibe fájt a felújítónak, nem tudjuk.) A szerelvények 1915-ben kezdtek robogni a Maros völgyében, ám akkor sajnos nem árut, hanem katonákat és hadi felszerelést szállítottak.

A vasút túlélte az összes hatalomváltást, kivéve az 1989-es fordulatot. Nyolc évre rá, 1997-ben a kihunyt a tűz a kazánokban. Az érv: a kisvasút nem gazdaságos. Ám 2010-ben a marosvásárhelyi Indormur Exim Kft. koncesszionálta a vonalak egy részét, azzal a céllal, hogy turisztikai látványvasutat teremt. Hogy az idénre felújított, Mezőrücs (Maros megye) és Teke (Besztrece-Naszód megye) között 35 kilométeren közlekedő 100 éves vasútnak jelenleg ki a tulajdonosa, nem tudjuk. A lényeg az, hogy működik, és a fent említett civil szervezet támogatja.

Sőt, augusztus 15. És 16. között szülinapot is szerveznek neki. Találkozó a tekei állomáson. A műsor: sétavasutazás, borkóstolás, sátorozás, kastélylátogatás (a komlódi Teleki-kastély), eszem-iszom, nótafa.

A szerelvény 100 bátor vonatozót képes elszállítani ából bébe, és tovább. A jegy ára 50 lej. Nos, jó utazást, jó nosztalgiázást kívánunk mindazoknak, akik erre szánják idejüket.