„A szocializmusból örökölt torz szemlélet az, hogy egy diák tudását, tehetségét a három kiemelt tantárgy alapján lehet pontosan meghatározni. A valóságban egyáltalán nem így áll a helyzet.

Lehet valaki tehetséges zenész, kitűnő rajzos, kiváló műszaki érzékkel megáldva, rajonghat a biológiáért, kémiáért, miközben sem a matematika, sem a román nyelv nem köti le a figyelmét. »Három tantárgyból tiszta tízes« központú világunkban az egyéni tehetség, érdeklődés nem sokat számít a gyermek megítélésében. Akkor sem, amikor kilencedik osztályban szakot kell választania. Megtörténik, hogy az áhított informatikát nem tanulhatja, mert a fogalmazási készsége elmaradt a megkövetelt átlagtól.

A magyar osztályokban tanuló diákok teljesítményét nagymértékben rontja, hogy román nyelvből ugyanúgy kell teljesíteniük, mint az, akinek az anyanyelve a román, hol-ott a magyar és a matematika eredmények középarányosa alapján valamivel jobbak lennének román társaiknál. Annyi év után kétségtelen, hogy a román nyelv oktatása terén szándékos rosszindulattal, diszkriminációval állunk szemben, amin nem sikerült a meglévő törvények alapján sem változtatni.

Az igazság táblázatának elkészítésekor a tanfelügyelőségnek azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a végeken iskolába járó diákok többségének közel sincsenek olyan feltételei, mint a városok elit iskoláiban tanulóknak. A legjobb pedagógusok sem ezeket az iskolákat választják. Saját példámból is tudom, hogy az évek elteltével a tanár mércéje a feltételekhez igazodik. Aki a vidéki iskola adott osztályában a legjobb, azt a legjobb jeggyel osztályozza, s ha a mélyszegénységben, roma családokban élő diákokban észreveszi a tudás csíráját, biztatásképpen jobb jegyet ad.”