A kommunista korszakban készült román történelmi filmek tele vannak hazugságokkal és hamisításokkal. Egy sor uralkodót teljesen más körülmények között mutattak be, mint amilyenek a valóságban voltak, a jelentős eseményeknek pedig semmi közük sem volt az igazsághoz. Mindent úgy alakítottak, hogy megfeleljen a kommunista rezsimnek, vagy egyszerűen csak a közönség hősök iránti igényét akarták kiszolgálni.

Sergiu Nicolaescu rendező és színész volt a történelem filmek legnagyobb „meghamisítója”.

1. A călugăreni-i csata – győzött, vagy vesztett Vitéz Mihály (Mihai Viteazul)?

A román történelmi filmekben elkövetett történelemhamisítások legnagyobb részére Marius Diaconescu történész hívta fel a figyelmet. A szakember szerint az 1595-ös călugăreni-i csata nem volt annyira nagy győzelem, ahogy azt a tankönyvekben és a filmekben bemutatják. „Vitéz Mihály jelentős veszteségeket okozott az oszmán hadseregnek, de az este beálltával a hegyekbe vonult a harcmezőről. A törökök Bukarestet, de Tărgoviştét is elfoglalták. Ha magát a csatát nézzük, Vitéz Mihály győzött Călugăreni-ben, mert rajtaütött az ellenségen. De ha ezt a csatát a török hadjárat egészében nézzük, akkor vesztett.” A hegyvidékre visszavonult Vitéz Mihály megvárta Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem támogatását, akivel aztán, szintén 1595-ben, Giurgiunál újra megtámadta az oszmán hadsereget.

2. Vitéz Mihály és a román országok egyesülésének gondolata

Szintén Vitéz Mihállyal kapcsolatosan a Mihai Viteazul című 1971-es film bemutatja a gyulafehérvári bevonulását, ahol állítólag sor került a három román ország egyesülésére. A valóságban Vitéz Mihály egyetlen pillanatig sem gondolkodott minden román egyesítésén, mert a középkorban nem létezett ilyen projekt. Az értelmiségiek jóval később, a XIX. század közepén kezdtek Vitéz Mihályra hivatkozni, hogy alátámasszák a románok több évszázados (állítólagos) egyesülési vágyát. A kommunisták átvették és felerősítették Vitéz Mihály egyesítői szerepét.

3. A rovinéi csata talánya

„Mindenki úgy tudja, hogy I. (Öreg) Mircea (Mircea cel Bătrân) Rovinénél legyőzte Bajazid szultánt. Ebből semmi sem igaz. I. Mircea a rovinei csata után csaknem két és fél évig Erdélyben tartózkodott. Ha megnyerte volna a csatát, akkor mit keresett 1395 márciusában Brassóban, és miért hódolt be Magyarország királyának, Luxemburgi Zsigmondnak? A magyar hadsereg miért próbálta meg négyszer visszahelyezni Havasalföld trónjára I. Mirceát, sikertelenül? Mert a törökök minden esetben elűzték Mirceát”, írja a historia.ro-n megjelent egyik cikkében Marius Diaconescu. A rovinéi csatát hibásan mutatják be. Erre 1394 októberében a Craiovai római erődítmény romjainak közelében, egy mocsaras területen került sor, de ezzel kapcsolatosan továbbra is vannak talányok, mert 1395 májusában az Argeş folyó mentén egy másik csata is zajlott, melyet Bajazid szultán nyert meg.

4. A „rabló” Pintye Vitéz (Pintea Viteazul)

A történészek körében nagy vitát kiváltó másik film a Pintea Viteazul (1976). „A filmben azt állítják, hogy a Habsburgok elnyomták a románokat, és ezért harcoltak a Habsburgok ellen. Ez hamis! Pintye Vitéz közönséges rabló volt. Éppen a Habsburgok voltak azok, akik támogatták a románokat a magyarokkal éppen elkezdődő konfliktusban”, állítja Diaconescu.

5. A III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) és III. (Karóbahúzó) Vlad (Vlad Ţepeş) közötti vitatott barátság

Egy filmek és könyvek által fenntartott másik mítosz a III. István és III. Vlad közötti állítólagos barátság. Sok történész megpróbálja kimagyarázni, hogy III. István miért támadta meg Chilia várát és ezzel automatikusan Havasalföldet is, miközben III. Vlad éppen a törökökkel háborúzott. Szinte mindenki azt állítja, hogy a moldvai fejedelem a törököktől akarta megvédeni Chiliát. Ez is hazugság. A törökök a tengerről támadták a várat, míg a szárazföldről III. István tette ugyanezt. A két hadsereg (a moldovai és az oszmán) valójában összefogott III. Vlad ellen.

6. A Mircea című filmben tetten érhető propaganda

Stelian Tănase író is véleményt mondott a történelmi filmek hamisításairól. „Az I. (Öreg) Mirceáról szóló film ugyanolyan propagandisztikus, mint a Vitéz Mihályról szóló, és csak mosolyogva tudom végignézni. A filmben I. Mircea testvérét, Dant Bajazid szultán táborába szökő árulóként állítják be, holott Dan Mircea bátyja volt és 1386-ban, jóval a rovinéi csata (1394) előtt, a tarnovói ostrom során meghalt. Bajazid a filmben, szintén tévesen, jóval fiatalabb Mirceánál”, állítja az író. A filmben az uralkodót Nagy Mirceának (Mircea cel Mare) nevezik és nem Öreg Mirceának (Mircea cel Bătrân), nehogy ezt utalásnak tekintsék Nicolae Ceauşescu előrehaladott korára, aki 1989-ben 71 éves volt.

7. A románizmus bástyája félig szerb volt

I. (Öreg) Mircea nem volt „telivér” román, ahogy a filmekben ábrázolják. „Mirceát hibásan állítják be a románizmus bástyájának, hiszen abban a korszakban nem lehet ilyesmiről beszélni. Ráadásul Mircea félig szerb volt (anyja Lázár kenéz lánya volt). De miközben Eminescu (I. Mircea esetében) és Bolintineanu III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) anyjával kapcsolatos tévedése (Oltea asszony nem hallhatott az 1475-ös războieni-i csatáról, hiszen 1465-ben meghalt és Probota Vechén eltemették) természetes volt, hiszen ezekkel a korszakokkal kapcsolatosan nem rendelkeztek elég forrással, a kommunisták hibái tudatosak voltak”, mondja Stelian Tănase.

8. A dákokról és rómaiakról szóló filmekbe a nagy kommunista gyűléseket „másolták bele”

A dákokról szóló filmekben is megjelentek a történelemhamisítások. Ciprian Plăiaşu történész három, a dákok és rómaiak történelmét feldolgozó jelentős filmet elemzett: a Dákokat (1967), Az oszlopot (1968) és a Burebistát (1980). Ezekben a filmekben az Aranykorral (a kommunista propaganda Nicolae Ceauşescu korszakát, de főleg annak 80-as évekbeli időszakát nevezte így – a szerk.) kapcsolatos elemek is kötelező módon megjelentek. „A filmekben az akkori mindennapokból átvett egyik legfárasztóbb elemnek talán a gyűlések tekinthetők. A Ceauşescu-rezsim első éveiben készült két filmben ezeknek a gyűléseknek a mennyisége viszonylag elviselhető. (…) A Burebista filmben azonban nyomasztó, és mintha az azoknak az éveknek a valóságát tükrözné a gyűlések motívuma: a fejedelmek tanácsa, a fegyvernemek és erődítmények tanácsa, találkozó a külföldi küldöttekkel, Magna mater találkozója, haditanács a boiokkal és tauriskokkal folytatott összecsapások előtt, Cézár tanácskozása Gallia meghódítása után”, mondja Ciprian Plăiaşu. Ezen kívül ezekben a filmekben a vezérkultuszt is túlzásba viszik.

9. Az „európai jelentőségű” Tudor Vladimirescu

1963-ban készült el a Tudor Vladimirescu életét feldolgozó Tudor című film, mellyel elkezdődött a három évtizednyi kommunizmust lefedő „nemzeti filmművészeti eposz”. Ebben Vladimirescut európai jelentőségű, szeplőtlen és bölcs nemzeti hősként ábrázolják, aki az elnyomott tömegekért folytatott harcnak szentelte magát. „A forgatókönyv szerzője, Mihnea Gheorghiu szerint (az 1806–1812-es orosz–török háborúban kitüntetett) Tudor, az igazsággal ellentétben, részt vett az 1814–1815-ös bécsi kongresszuson, bejáratos volt a nagy európai politikai körökbe, sőt, még I. Sándor cár is fogadta, akitől – büszkén és bátran – segítséget kért az oszmán uralom ellen”, írja Călin Hentea író a historia.ro-n megjelent cikkében.

10. Kapzsi bojárok vs bátor illegalisták

A kommunista korszak összes propagandafilmjében megjelenik két olyan kategória, melyek filmbeli jellemzői nem mindig felelnek meg a valóságnak. „Még a történelmi kalandfilmekben is (például a Dinu Cocea által rendezett Betyár-sorozat, vagy Doru Năstase Eugen Barbu forgatókönyvein alapuló Mărgelatu-sorozata), vagy a háborús környezetbe helyezett, illetve rendőrös (Sergiu Nicolaescu Moldovan felügyelő-sorozata) filmekben is a bojári, vagy burzsoá szereplők kizárólag rossz morális tulajdonságokkal rendelkeznek (kapzsik, gyávák, arrogánsak, képmutatók). A betyár, vagy kommunista illegalista szereplők ezzel ellentétben csak bátrak, őszinték, altruisták és szimpatikusak lehettek”, írja Călin Hentea.