„Mikor már azt hittük volna, végleg önkéntes sztambuli száműzetésbe vonult, előkerült Victor Ponta is. Mankóra támaszkodva, ha nem is álruhásan, de szakállasan-bajuszosan jelent meg politikai ámokfutásának helyszínén. Ahol legfőbb tettestársai, elsősorban a gatyaszár tábornok fogadták nagy-nagy szeretettel. Ponta azonnal jelezte abbéli szándékát, hogy újra átvegye a kormánykereket. Azért az módfelett érdekes, hogy a helyettese sem úszhatta meg a plágiumgyanút. Úgy látszik, a Dîmbovița partján nem juthat miniszterelnöki székhez az, aki nem lop, akarom mondani: szellemi javakat is.

Ponta visszatérése egybeesik annak a kormányrendeletnek a kibocsátásával, amely durván számítva a négyszeresére emeli a legfőbb tisztségviselők, köztük az államfő és a miniszterelnök havi fizetését. Még jókor, vélem hallani az epés megjegyzést, legalább nem kell szegénynek kölcsön kérnie, hogy kifizethesse külföldi gyógykezeltetését. Az is meglehet, pontyánkat a spórolási szándék vezette, s nem a DNA érdeklődésétől való félelem, amikor Bakuból nem haza jött, hanem – amolyan légi stoposként – felkérezkedett a török elnöki gépre.

Ki tudja, mit műveltek a Héttorony árnyékában a »doktor« úrral, térde mellett talán gerincét is kezelték. Annyi bizonyos: ráfért volna! Talán az sem véletlen, hogy éppen ez idő tájt pattant ki a hír is, miszerint előrehaladott tárgyalások folynak a Tarom légitársaságnak a Turkish Airlines általi felvásárlásáról.”