„A szakképzés pedig gyakorlatilag megszűnt. Mivé lettek az egykori marosvásárhelyi szakiskolák, szakközépiskolák?! A fémipari, a faipari, az építészeti, ahol munkaerő-utánpótlást képeztek a helyi gyáraknak. Igaz, már a gyárak sincsenek. De képzett szakemberekre szükség van. Az iskolapadból kikerült felsőfokú végzettek képesítésére a munkaadók az első évben több száz eurót költenek. Alig egynegyedük válik be. A többi továbbáll. A silány állami oktatási rendszer kárát a magánvállalatok fizetik meg. Kénytelenek magukra vállalni a szakemberképzést, amiért jobb helyeken adókedvezmény jár.

Nincsenek pedagógusok, csak tanárok. Néhányan kiválóan teljesítik feladatukat, de a többség csapnivaló. Nem erre a hivatásra termett. Akinek sikerül közölük jövedelmezőbb állást szereznie, azonnal megszökik. Esetleg politikus lesz belőle, és hatékonyan részt vesz az oktatási rendszer további bomlasztásában. A törvényhozásban vagy a tanfelügyelőségeken. Ez utóbbit már rég meg kellett volna szüntetni. Valami mást találni az idejétmúlt kádertemető helyett, hogy ne a pártpolitikai szempontok írják felül a nevelési elveket.

Nagyobb fizetést kell biztosítani az oktatóknak, mert ettől függ az ország fejlődése. A jelenlegi politikai osztály ezt sehogy sem érti.”