Szerző: Ambrus Attila
2015. június 18. csütörtök, 08:04
A magyar Országgyűlés 2011 szeptemberében nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át, a magyar nyelvet az államigazgatásban és a közoktatásban hivatalossá tevő 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját. Erdélyben is ez a dátum lesz a magyar nyelv ünnepe, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy a magyar a mindennapok nyelve maradjon.

„Magyartanár meséli, hogy irodalomórán rákérdezett a tizenkettedik osztályban: mit jelent az, hogy nagy becsben tartja. Egyetlen diák jelentkezett: azt, hogy tágas pincében (románul: beci) tárolja.

Nos, ezért van szükség a Magyar nyelv napjára, hogy évente legalább egyszer iskolákban és a sajtóban beszéljenek értékéről, szépségéről, egyedülállóságáról, arról, hogy ez örökségünk, melyet eltékozolni bűn.

Az Európa Tanács 2001-et a Nyelvek európai évévé nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet az öreg kontinensen beszélt nyelvek gazdagságára, ezzel mintegy azt sugallva, hogy az Európai Unió szükségszerűen a nyelvek uniója is lesz, és egyik népnek sem kell lemondania az általa természetszerűen könnyedséggel használt anyanyelvéről semmilyen nagyobb, nemzetközileg használt nyelv javára.

A magyar Országgyűlés 2011 szeptemberében nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át, a magyar nyelvet az államigazgatásban és a közoktatásban hivatalossá tevő 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját. Erdélyben is ez a dátum lesz a magyar nyelv ünnepe, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy a magyar a mindennapok nyelve maradjon.

Amikor ezeket a sorokat írom, június 17-én múlt 98 éve, hogy Pusztakamaráson megszületett az erdélyi magyar irodalom legszebb szavú társa, Sütő András. Méltatlanul nem olvasott vallomásában, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című regényében az anyanyelvet imbolygó kalitkaként láttatja, szerinte szavaink pedig a kalitka lakói: madarak. Az anyanyelv foglyai vagyunk e szómadarak miatt, magunkat csak ezek segítségével fejezhetjük ki. Amire pedig nem lesz saját szavunk, az elpártol tőlünk, hiába bizonygatja bárki, hogy a tulajdonod.

Ezért kell magunkhoz engedni a szavakat. Ezért kell egy nap, amelyen erre hangsúlyozottan figyelmeztetni tudjuk azokat, akik az asszimiláció és a globalizáció kínálta állehetőségekért önként mondanak le örökségük birtokbavételéről.

A november 13-iki nyelvünnepre pedig kötelességünk az év minden napján felkészülni, így talán megtörténik az, ami Kosztolányi szerint sohasem történt meg: mi magyarok fel tudtunk emelkedni odáig, hogy érdektelenül – haszon nélkül – szeressük a nyelvet."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/10061
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.
A jó törvénykezés nem elég: a helyi közösségeknek élniük kell a meglévő jogokkal – hangzott el a nyelvi jogokról szóló kolozsvári beszélgetésen.
A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.
A sajátos zenei és szövegvilággal rendelkező felvidéki együttes zenéjéra nincs recept, Szarka Gyula énekes szerint. A Ghymessel indult az idei KMN főtéri koncertkínálata.