Olyan fekete komédiát kapunk a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk utána – ez derült ki ma számomra a Rekviem egy ügynökért című előadást beharangozó sajtótájékoztatón. Három, a nácik ellen vállvetve harcoló szuperkém az identitásváltások őrült forgatagában próbálja kideríteni, melyikük lett áruló, miközben az is kész csoda, hogy egyáltalán életben maradtak – ez röviden a sztori, és már ettől is megnézhetnékem támadt.
A Budapestről fiatalon Berlinbe emigrált, majd Londonba, az Egyesült Államokba, a ’70-es években pedig újra német nyelvterületre költöző Tábori György darabját Mihai Măniuțiu rendező javasolta előadásra. A Măniuțiu igazgatta Kolozsvári Nemzeti Színházban Alexandru Dabija vitte színpadra tavaly Tábori Mein Kampf című darabját, Măniuțiu akkor fedezte fel magának az alkotót, aki szerinte a Bertold Brecht utáni 20. századi drámaírás egyik legfontosabb alakja.
A legviccesebb labirintus
Măniuțiu lefordíttatta magának Tábori más darabjainak is a kivonatát, és annyira megtetszettek neki, hogy a Rekviem egy ügynökért után több darabot is szeretne majd színpadra állítani – mondta a sajtótájékoztatón. Tábori fekete komédiái a legviccesebb szövegek, amelyeket az utóbbi években olvasott – lelkesedett a rendező, mert minden van bennük: Brecht, Buster Keaton vagy épp a ’20-as évek berlini kabaréinak világa.
Szövegei igazi labirintusok, iróniában tükrözi az iróniát is, öniróniában az öniróniát, és annyira csavaros lesz az egész, hogy Măniuțiu szerint ezért nem kapták fel: a franciáknak nem elég racionális, a németek számára meg túlzottan elrejti a sztorit.
Dimény Áron, Visky András, Mihai Măniuțiu és Györgyjakab Enikő
Kombinálhatatlan összetevőket kever össze Tábori, és ebből olyan megdöbbentően finom fogás keletkezik, amelynek minden falatjában legalább négy-öt íz jelenik meg – keltette fel az étvágyunkat Mihai Măniuțiu. Nyomatékosította, hogy nem véletlenül választott Tábori-darabot, brechti alapokon működő, nagyon is politikai színházra számítsunk, mondta, mert nincs annál feketébb komédia, mint hogy Európa saját maga neveli ki az ellenségeit.
A darab óriási színészi teljesítményt igényel,
árulta el a rendező, épp ezért választotta ki azokat a színészeket, akikkel már dolgozott együtt korábban, és akik kiválóak a Rekviem szerepeire: Györgyjakab Enikőt, Bogdán Zsoltot és Dimény Áront.
Mindegyik színész legalább négy szerepet játszik, a szereplők egyike áruló, de Măniuțiu szerint mind a három az. Nem derül ki egyértelműen a szövegből, ezért a rendező sem akarta egyértelműsíteni, így a néző választhat, hogy szerinte melyikük az, vagy melyik kettő, esetleg mind a három, vagy épp egyikük sem. Vagyis lesz amin vitatkoznunk az előadás után.
A berlini kabarék stílusjegyeit magán viselő előadásban maguk a színészek énekelnek, a zene inkább ’40-es évekbeli, de akár ’20-as évekbeli is lehet, magyarázta a rendező. Neki az volt a legnehezebb, vallotta be, hogy félbeszakítsa a próbákat: ő kellett szóljon, hogy most már menne haza, mert a színészek 24 órából 24-et próbáltak volna, ha tehették volna.
A darab egyébként egy raktárban játszódik, válaszolta Măniuțiu újságírói kérdésre, amit az alkotók maguk között a bohócok múzeumának neveztek. A bohócmúzeum karneválszerű világában a bohózat nyomozással, fekete humorral, lélektani drámával és pszichoanalitikus komédiával keveredik, áll a rendező ajánlójában.
Vagyis intenzív ész- és rekeszizom-használatra készüljünk fel, amikor belépünk a magyar színház Stúdiótermébe. Június 12-én, pénteken este nyolctól, illetve hétfőnként: 15-én és 22-én szintén este nyolctól.
Fotók: Biró István. További zseniális pillanatképek a próbákról az alábbi linken.