„A liberális EP-képviselők már-már az ’56-os magyar menekültek emlékének meggyalázását emlegették, amikor Orbán az országok azon jogát emlegette, hogy saját hatáskörben dönthessenek befogadó hajlandóságuk mértékéről. A példa nemcsak történelmileg sántít erősen, de abban is, hogy az azonos kulturális közegből származó, többségükben magasan képzett, a befogadóországot azonnal gazdagító egykori menekülteket gond nélkül mossa össze az európaitól gyökeresen eltérő értékrendből érkező mai migránsokkal.

De hasonlóan egyensúlyát vesztett párhuzam az is, amely szerint a magyar álláspont az anyaország határain kívül élő magyarság elvárásainak megalapozottságát kérdőjelezi meg. E logika szerint a koszovói menekültek befogadásának esetleges visszautasítása egy csapásra semmissé teszi az erdélyi magyarság őshonosságból fakadó jogkövetelését. A féltés álságossága üvölt, gyökértelensége kétségtelen. Akárcsak azok, akiket a nélkülözés indít útnak egy velejéig hazug empátiahányadossal tüntető világ felé.”