„Az már a tragikomikum határát súrolja, hogy a két évvel ezelőtt egyszer már meglobogtatott fenyegetést – akkor bennfentesek szerint eszközként használták a készülő erdészeti törvény lobbijában – éppen most porolják le indulatos gesztusokkal, amikor környezetvédők tüntettek országszerte az erdők védelmében. No meg akkor, amikor a parlamentben élénk politikai vita látszik kialakulni az államfő által megfontolásra visszaküldött erdészeti kerettörvény tervezete körül.

Az embargó „komolyságát” jelzi az is, hogy egyelőre nem világos, mennyi időre állítanák le a faexportot, mint ahogy az sem, milyen árukategóriák kerülnek tiltólistára: a rönkáru-e, vagy a fűrészáru is? Az már külön poén, hogy a kormányfő Victor Ponta úgy mutogat az igazságügyi minisztérium szakembereire, mint a felfüggesztési rendelet késleltetéséért bűnösökre, mintha nem ugyanazon kormány felelősségéről lenne szó.
Kétségtelen, a Schweighofer-ügy alaposan felkavarta az avart a romániai erdőkben. Ami önmagában örvendetes, hiszen az erdőirtások évtizedek óta egyre nagyobb és fekélyesebb sebeinek kezelése percnyi halasztást sem tűr.

Az okozati intézkedések rögtönzésjellege azonban semmi jót nem ígér. Legfeljebb a fabiznisz módszereinek további finomítását, esetleg az üzletág részleges átrendeződését.

No meg értékes tapasztalatot az államelnöknek az őt körülvevő lobbitevékenységek hatékonyabb kezelésében. Bár tanulságként ez önmagában sem rossz.”