Szerző: Benedek István
2015. május 13. szerda, 07:53
Bármennyire is hajlandó lenne sok adófizető ismét vagy először egyenruhába bújni, és gyakorolni a fegyverforgatás fortélyait, azzal csak céltáblát festene saját magára, jó nagyot. Ha csak gyors pillantást vetünk az utóbbi bő évszázad fegyveres konfliktusaira, akkor nem nehéz rájönni, hogy profi katonák és széllelbélelt lózungokkal egyenruhába bújtatott műkedvelő civilek harctéri találkozása mindig mészárszéket eredményezett.

„Gyakori specialitása a különböző felmérések készítőinek a becsapós kérdések alkalmazása. Mint például amikor megkérdezik a jámbor halandót arról, egyetért-e a jelenlegi fokozott nemzetközi helyzetben a sorkatonaság visszaállításával. És a többség igent mond, valószínűleg abból kiindulva, hogy a sorsát intéző politikusok majdnem napi szinten mondanak valami harciasat a kelet-ukrajnai események kapcsán. A felmérés kérdése azért fogalmazódik így meg, mert a politikum pozitív visszajelzést vár el a választóktól, és akkor a felmérők célzottan kérdeznek. Ilyen becsapósdi helyett a politikának a tárgyalóasztalnál kellene dolgoznia a feszült helyzet megoldásán.

Mert bármennyire is hajlandó lenne sok adófizető ismét vagy először egyenruhába bújni, és gyakorolni a fegyverforgatás fortélyait, azzal csak céltáblát festene saját magára, jó nagyot. Ha csak gyors pillantást vetünk az utóbbi bő évszázad fegyveres konfliktusaira, akkor nem nehéz rájönni, hogy profi katonák és széllelbélelt lózungokkal egyenruhába bújtatott műkedvelő civilek harctéri találkozása mindig mészárszéket eredményezett, ahol előbbiek dolgoztak, utóbbiak hullottak, mint ősszel a legyek. És ez egyre inkább így lesz, mert az egyre gyorsabb műszaki fejlődés – ha nem békés célok, hanem a pusztítás szolgálatába állítják – mind bonyolultabb, de hatékonyabb fegyvereket állít elő, amelyek kezeléséhez szakképzett profik szükségesek. A laikus szemével is látni, hogy a tömeghadseregek kora lejárt, a katonáskodás ma ugyanúgy egy szakma, mint volt a régebbi időkben is, amit meg kell hagyni azoknak, akik űzni akarják.

És olyankor lépnek színre, amikor a politikusok kifogynak az érvekből, és átadják az irányítást a tábornokoknak."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/9422
Ez a politikai osztály a börtöntől való félelemmel szemben feláldozza a hazaszeretet. Amely hazaszeretet nem egyenlő a nacionalista hörgéssel és idegengyűlölettel.
Az egyetemes magyar ünnepet az eső sem tudta megakadályozni.
Szilágyi Zsófia Egy nap című nagyjátékfilmje FIPRESCI-díjat kapott.
Megint azok a fránya autópályák. Hiába dübörög messzehangzón a gazdaság a Kárpátok bércei alatt, ha a döntéshozók képtelenek dönteni.
A kolozsvári városnapokon úgy nőnek ki a szobrok a kövezetből, mint eső után a gomba. Eső van, tehát érthető a dolog. Na de nézzük végig őket.
30-40-ezerre becsülik azoknak a moldvai római katolikusoknak a számát, akik beszélik a magyar nyelv valamely nyelvjárását.
Volt szekus tisztek rágalmazták meg azzal, hogy a magyar titkosszolgálat fizetett ügynöke volt.
Magyarán: tényleg bekopog a mioritikus haza a Visegrádi Csoport ajtaján? Ahol Magyarország is ott van?
A kérdés már csak az, hogy a fotó a multikulturalitás, avagy a magyarszivatás jelképe-e.
Alap- és mesterfokon is lehet majd államigazgatást tanulni. Például az európai pénzalapok lehívását és hatékony kommunikációt.
Vonattal ütközött az autójuk. A sofőr nem adott elsőbbséget.
Befutott az első budapesti zarándokvonat, a Boldogasszony a kolozsvári állomásra. Késés és szemerkélő eső oldotta kicsit a megilletődést.
Olyan, a régi Kolozsvárt ábrázoló óriásposztert állítottak fel a kincses város főterén, amelyről eltüntették a korabeli magyar feliratokat.
A végzős diákok átvonultak a belvároson, és össze-vissza színezték magukat a Főtéren.