Szerző: Balogh Levente
2015. május 8. péntek, 09:06
Miközben Bukarest – még ha nem is őszintén – mindig azt mondja, amit Brüsszel hallani szeretne, Magyarország megítélése már amúgy is elég rossz, a bevándorlással és a halálbüntetéssel kapcsolatos újabb viták pedig aligha segítik elő, hogy empatikusan viszonyuljanak a Markó – és általában a határon túli magyarok – jogai iránti magyar érzékenységhez.

„A legjobb védekezés a támadás elvét alkalmazta Bogdan Aurescu román külügyminiszter, amikor budapesti látogatását azzal alapozta meg, hogy mélységes aggodalmát fejezte ki a magyarországi román közösség – szerinte veszélyben lévő – kulturális identitása miatt.

Hiszen Aurescu nagyon jól tudja: magyar–román viszonylatban a magyar fél mindig előhozza az elcsatolt területeken élő magyar közösség valóban problémás helyzetét – ezért aztán úgy próbálta meg leszerelni a magyar panaszokat, hogy előbb inkább ő aggodalmaskodott egy sort a Magyarországon élő románokért.

Hogy ez mennyire aránytalan, az számunkra evidens, hiszen egy közel 1,3 milliós romániai magyar közösség áll szemben a mintegy húszezres magyarországi románsággal. (...)

Románia viszont – mint azt Aurescu ismét kijelentette – nem akar autonómiáról hallani a területén élő magyarok esetében. Sőt példaértékűnek tekinti az itteni magyarok helyzetét, amit a nemzetközi fórumokon is előszeretettel hangoztat – ráadásul sikeresen, hiszen az EU és az Európa tanács illetékesei sem győzik dicsérni a román „kisebbségvédelmi” modellt. A magyar álláspontot viszont jóformán meg sem hallgatják, legyen szó bármilyen, a határon túli magyar közösséget érintő ügyről.

Itt van például Markó Attila esete, aki ellen Románia európai elfogatóparancsot adott ki. A volt képviselő ügyében Aurescu az európai szabályozás tiszteletben tartását – vagyis Markó kiadatását – kérte. A restitúciós visszaélésekben való érintettséggel megvádolt Markó ugyanis korábban úgy nyilatkozott: nem hajlandó a szerinte nem korrektül eljáró román igazságszolgáltatás kezére adni magát, a magyar kormány pedig jelezte: magyar ügynek tekinti a megvédését. Az EU-tagállamoknak ugyanakkor kötelességük kiadni egy másik EU-tagállam által körözött polgárt.

Az ügy kapcsán vannak, akik máris diplomáciai bonyodalmaktól tartanak. (...)

Igaz ugyan, hogy a romániai kormánypártok is megpróbálják megnyirbálni a korrupcióellenes ügyészség hatásköreit, de nem érdemes arra számítani, hogy majd Budapest szövetségesévé válnak a DNA túlkapásainak kipellengérezésében. A román gondolkodást ismerve ugyanis még a DNA legádázabb bírálói is a romániai igazságszolgáltatás legnagyobb méltatóivá avanzsálnak, ha a magyarok próbálják meg rossz színben feltüntetni azt a brüsszeli vagy washingtoni fórumok előtt.

Főleg úgy, hogy miközben Bukarest – még ha nem is őszintén – mindig azt mondja, amit Brüsszel hallani szeretne, Magyarország megítélése már amúgy is elég rossz, a bevándorlással és a halálbüntetéssel kapcsolatos újabb viták pedig aligha segítik elő, hogy empatikusan viszonyuljanak a Markó – és általában a határon túli magyarok – jogai iránti magyar érzékenységhez, legyen az bármenynyire is őszinte."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/9340
Egyelőre egyet a négy közül, és az alapfokú ítélet még nem jogerős.
Az USR támogatna egy szociáldemokraták nélkül kormányt, ha megkapja az igazságügyi minisztériumot.
A szociáldemokraták annyira annyira igyekeztek kitolni saját magukkal, hogy a labda ismét Iohannis elnökhöz került.
Akik egyenszövegben vonnák vissza a lemondásukat, de jogilag nem lehet. Dől az irónia a Victoria palotából.
A probléma megoldására irányuló román kezdeményezésekből valahogy mindig az derül ki, hogy a magyarok a sötét erő hordozói.
Kolozsvár megafesztiválja eddig mintegy kétszáz előadót jelentett be. A szervezők ígérik: egyedülálló élmény várja a látogatókat.
Ami Romániában történik, azt ép ésszel nem nagyon lehet felfogni. Andrei Pleșu enyhén vitriolos írása.
241 szavazattal átment a bizalmatlansági indítvány.
Persze csak egy javaslattal megy majd Iohannishoz hétfőn.
Új kormányt kell alakítani.
Ez csak az RMDSZ túlzó politikai követelése, ami elfogadhatatlan.
Az, ahogy a magyar ügyet ezekben a napokban felhasználták, megmutatja, hogy a román politikában a cél korlátlanul szentesít bármit.
A Szamosból a szemetet, magukból a tehetséget halászták ki, hogy mindkettő elfoglalhassa méltó helyét. Trash zene az agyi hulladék kezelésére.
Visszavonták a március 15. ünnepnappá nyilvánításáról szóló törvényt is.