„Az általános iskolából a középfokú oktatásba való átmenet statisztikáin sokat javított az a gyakorlat, hogy a sikertelenül képességvizsgázó diákokat is besorolják valamelyik középfokú oktatási formába. A szakiskolát kivéve nehéz elképzelni, hogy ezek a diákok megállják a helyüket, miután az alsóbb szinteken sem értek el átmenő jegyet. Ha el is jutnak valahogy a XII. osztály végéig, egészen biztos, hogy a jelenlegi érettségi követelményeknek nem tesznek eleget. Egy másik gond, hogy hiába sorolják be a lakhelyétől kisebb vagy nagyobb távolságra levő iskolába azt a tanulót, akinek szülei munkanélküliek vagy alkalmi munkából tengődnek, mert a család képtelen az autóbuszbérlet, az iskoláztatással, esetleg a bentlakással, kosztozással járó egyéb költségeket fedezni.

Ennek a jelenségnek a felmérésére is pontos statisztikák kellenének ahhoz, hogy minden tanulni akaró fiatalon segíteni lehessen. A középiskolás korú roma fiataloknak még reménytelenebb a helyzetük. Rajtuk kívül sok családban már eleve úgy tevődik fel a kérdés, hogy minek járja végig az iskolát a gyermek, minek a sok költség, ha az érettségin úgyis megbukik? Nos, a román kormányoknak és oktatásügynek a legnagyobb adóssága, hogy a mai napig sem volt akarat, hogy legalább a kétszintű érettségi vizsgát bevezesse. Bár a világbanki hitel tételesen előírja a tantervek és a cikluszáró vizsgák átértékelését, az oktatás minőségének a javítását, a nyilatkozatokból nem derült ki, hogy mindez szerepelne a kormányprogramban.

Azt viszont már a múlt évtől tudjuk, hogy az egyetemek olyan oktatási formát indíthattak, amelyre a sikertelenül érettségizőket is felveszik. Az előzményekből és a téma kapcsán elhangzó szóvirágokból ítélve előfordulhat, hogy a problémák gyökeréig ható megoldások helyett, amelyek alapos előkészítését megkérdőjelezi a minisztérium rendelkezésére álló 60 napos időszak, továbbra is csupán a tűzoltásra, a következmények enyhítésére fogják a világbanki hitelt költeni.”