„Hogy mitől válik reklámzászlóvá a székely zászló, a Ne parkolj!, netán a Vigyázat, harapós kutya! figyelmeztető felirat vagy egy tábla, melyen két nyelven – magyarul és románul – jelenik meg az utca neve, csak a helyi rendőrség vezetője, vagy talán a polgármesteri hivatal illetékesei mondhatnák meg. Ugyanis a helyi rendőrség reklám címén tetemes büntetést rótt ki azokra, akik kitűzték a székely zászlót, és legutóbb annak a két önkéntesnek küldte ki a fejenként ötezer lejes büntetést, akik egy civil szervezet nevében tettek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, és akiket, uram bocsá’!, úgymond tetten értek.

Az ügy meglehetősen nagy vihart kavart. Egyfelől az önkéntesek és jogi képviselőjük sajtótájékoztatón mondták el, mi történt március 20-án, illetve azt követően, amikor behívatták őket a rendőrségre, és később, amikor elküldték nekik a fejenként ötezer lejről szóló büntetést, az úgynevezett kihágási jegyzőkönyvet. Másfelől pedig a helyi rendőrség vezetője szintén sajtótájékoztatón mondta el, hogy a magyar sajtó félretájékoztat, és hogy neki semmi baja a kétnyelvű feliratokkal, csak annyit szeretne, hogy mindenki tartsa be a törvényeket. Az igazgató azt is mondta, hogy megpróbálnak nyomást gyakorolni rá, hogy törvényt szegjen, de ő nem hagyja megfélemlíteni magát. Egy nem szorosan a témához tartozó felvetésre meglehetősen irritáltan reagált, és katonásan kitért a válasz elől. Persze, egyszerűbb a székely zászlóval meg kétnyelvű feliratokkal hadakozni – tehetnénk hozzá.

Tegnap az RMDSZ városi elnöke és a megyei múzeum igazgatója vetette fel a témát. Szerintük jogos a magyarok türelmetlensége, túlzás volt büntetni, figyelmeztetni, esetleg elmagyarázni kellett volna, hogy az önkormányzat is ebben ügyködik, csak valami okból nagyon lassan megy a dolog.

Kétnyelvű táblák vannak, költségvetés is van, mégis késik a kifüggesztésük. Talán egyfajta türelemjátékról van szó?”