Nyúl, tojás, disznó és méhecske jegyében nyílt meg ma a húsvéti vásár a kolozsvári Főtéren. Textilnyúl, háncsnyúl, plüssnyúl, fanyúl, mágnesnyúl, mézeskalácsnyúl bukkant fel minden második standon a kézműves vásárban. És csokinyúl is kell legyen, még ha most csak a szárított gyümölcsös csoki és az egyre többféle süti jut is eszembe a kínálatból, mert csokinyúl nélkül egyszerűen nincs húsvét.

 

A tojáskínálat is legalább ilyen széles, sőt: élő nyulat ugyan nem, de idén végre nyers, festetlen házitojást is láttam az egyik asztalon. A kézművesek és vásárosok olyan lendülettel és leleménnyel házasítják össze a különféle nyuszikat a még különfélébb tojásokkal akár fészekben is, hogy biológus legyen a talpán az a tanító és tanár, aki ezt a szoros rendszertani kapcsolatot kiirtja majd a gyerekek képzeletéből.

 

 

A vásári kínálat egyébként a szokásos: a népi textil-, fazekas- és almatermékek mellett fából faragott királyfit és egész háztartást lehet összevásárolni, házicsokik és házisütik standjai mellett csurog a méz és a nyálunk, lengenek a játékok, ostorok és ékszerek. És a standok teteje, amit úgy fújt a szél, hogy az árusok gyakran utána kaptak, és belefogóztak, nehogy elvigye.

 

Mivel idén jó hűvös a tavasz, a vásári állatkertben több helyen is feltűnt a disznó, pontosabban a kolbásszá, szalonnává, tepertővé érlelt alkatrészei. Sőt idén egy régiségkereskedő is bemerészkedett a már nem annyira tematikus vásárba régi könyvekkel, fényképezőgépekkel, hanglemezekkel és kacatnyi tucattal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden elismerésem a hideg szélben toporgó árusoké, akik csak akkor adták fel, amikor a széllökések viharossá erősödtek, és fagyos esőcseppeket csaptak az eladók, a vásárlók és a nyuszik arcába. Elázni ugyan nem fognak a következő napokban, de még jobban lehűl majd az idő: húsvétkor elszórtan havaseső is locsolhat Erdélyben.