„Merthogy az autonómia kérdésében megkeresett uniós monitoring bizottság, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa nem érzi magát illetékesnek a székelyek panaszainak, elvárásainak, kérelmeinek kivizsgálására, netán egy állásfoglalás megszövegezésére, s az egész ügyet visszautalják a közgyűlés hatáskörébe.

A közgyűlésébe, ahol minden bizonnyal sohanapján fogják tárgyalni, s ha valami csoda folytán mégis tárgyalnák, úgy felkészülhetünk a válaszra: Románia szent belügye, hogy eldöntse, milyen közigazgatási berendezkedést választ. Annak pedig egyáltalán nem kell tekintettel lenni az évszázados hagyományokra – főleg, ha ezek, úgymond »idegen« hagyományok! –, arra sem, hogy legalább látszólag tiszteletben tartsa a meglévő (de már alaposan »megerőszakolt«) etnikai arányokat, szóval semmire nem kell tekintettel lennie saját határain belül, ahol a többségi nép az úr, az egy és oszthatatlan, az alkotmányosítottan »nemzeti«, aki elvár és diktál, adni pedig nem köteles. Főleg kisebbségi jogokat, s Isten mentsen, hogy azok esetleg még kollektív jogoknak is számítsanak.

Marad az egyetlen fölkínált út: légy jó román, beszélj románul, felejtsd el nyelvedet, hagyományaidat, ha azt akarod, hogy fizikai értelemben legalább megmaradj, mert ahhoz még van jogod, s számos más jogokkal is felruháztak a békeszerződések, legújabban pedig a híres Európai Unió. Az Unió, mely lassan attól lesz híres, hogy agyonszabályozná az európai emberek mindennapi életét, emeletes ostobaságokat talál ki az egységes rendszabályozásra, de ha valós, igazi emberi jogokról van szó, akkor hallgat, mint Péterke a fűben, hárít és áthárít, úgymond, nem avatkozik belügyekbe.”