„Mivel a katona parancsokat is teljesít, elkezdve a tanfelügyelőktől az iskolaigazgatókig, több ilyen katonát pártja belekevert bizonyos törvénytelen (korrupciós) dolgokba, emiatt váltáskor nem távoztak emelt fővel ezek az észosztó figurák. Hogy mi történik most, még nem igazán lehet tisztán látni. Annyi sejthető, hogy a vizsgára jelentkező főtanfelügyelők visszalépésükkel azt sugallják, hogy a szakmaiság nem a jó tulajdonságaik egyike.

A korrupcióellenes harcban a vizsgáztatók sem merik vállalni, hogy egy elégtelent írt vizsgázónak elégséges jegyet adjanak, mert a Korrupcióellenes Ügyészség folyosóján könnyen összefuthatnak egykori minisztereikkel. A pártok által felügyelt oktatási rendszer rossz működésének látható jele az is, hogy a huszonöt éve elkezdett oktatási reform még mindig gyermekcipőben jár, de ezt a cipőt is gyakran cserélik. Több mint húsz éve született meg az a gondolat is, hogy több nyugat-európai ország tanügyi rendszerének a mintájára meg kell szüntetni a tanfelügyelőségeket, annak hatáskörét áthelyezni az önkormányzatokhoz.

Ennek végrehajtása egyetlen pártnak sem volt érdeke, mert a tanfelügyelőség sok pártkatonának biztosít munkahelyet, akik a pártérdekeknek megfelelően szabják meg az oktatás irányát. Előbb-utóbb bekövetkezik a kormányváltás. Ezentúl az lesz a kérdés, hogy az új kormány a saját embereit juttatja majd tanfelügyelői és iskolaigazgatói székekbe, vagy valóban elkezdődik a hosszú ideje beígért, szakmaiságra épülő tanügyi reform?”