„Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége arra hívta fel a figyelmet: a demokrácia egyik alapelve, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Az Európai Bizottság közelről követi a fejleményeket. Végre ránk figyel a Nyugat, Brüsszel és Washington, végre mi, Romániában élő magyarok is a nemzetközi fórumok érdeklődésének középpontjába kerültünk! – kiálthatnák fel örömmel.

Csakhogy inkább pironkodnunk kell: Amerika és az Európai Unió kitüntetett figyelme ugyanis nem legfőbb közösségi célkitűzéseinknek, napról napra fokozódó jogfosztásunknak szól – hanem annak, hogy a parlament nem szavazta meg a korrupció gyanújába keveredett Borbély László mentelmi jogának megvonását.

Arra pedig igazán nem lehetünk büszkék, hogy miután az államfőválasztást követően néhány hétig a törvényhozó testület sorra hagyta jóvá ügyészségi vizsgálat beindítását számos képviselő és szenátor esetében, éppen egy magyar honatya esete bizonyítja: korai volt azt remélni, a parlament nem akadályozza többé az igazságszolgáltatás munkáját. A Borbély László mentelmi jogáról szóló szavazás előtt néhány héttel Varujan Vosganiant sem adta ki a parlament az ügyészeknek, az RMDSZ-es politikus ügyében történt szavazás tehát megerősíteni látszik azt az irányt, hogy visszaáll minden a régi kerékvágásba. Abba, amelyben a törvény előtt mindenki egyenlő, de Romániában azért vannak

egyenlőbbek. Abba, amelyben a honatyák pártokon átívelő szolidaritása mindennél fontosabb, az sem számít, ha a lakosság parlamentbe vetett bizalma már-már a demokráciát is veszélyeztető, kritikus szintre süllyedt. És visszatérni látszik ama régi rend is, amelyben a törvényhozó testület maga igyekszik betölteni az igaz­ságszolgáltatás szerepét, dönteni kíván arról, hogy bűnös, avagy ártatlan-e valamely tagja.”