„A »minden mindegy« hozzáállás túlságosan elterjedt az országban. Lépten-nyomon beleütközünk. Nemtől, kortól, nemzetiségtől, funkciótól függetlenül. Életünknek  aligha van olyan területe, ahol nap mint nap ne tapasztalnánk, kimondva vagy kimondatlanul ne hallanánk: minek törjük magunk?! Hisz úgysem tőlünk függ, hogy jobban mennek-e a dolgaink. Sajnos számos gyerek, fiatal ebben a szellemben nő fel.

Attól tartok, hogy a napokban zajló próbaérettségi eredményei is ezt fogják mutatni. Nem vagyok olyan optimista, hogy azt higgyem, a középiskolák végzősei felkészültebbek, mint az előző években. Ámbár azt mondják, az idei tételek könnyebbek a korábbiaknál, ez meglátszik majd az elért pontokon, jegyeken is. Ezt nem kétlem, ahhoz jól értünk, hogyan csapjuk be magunkat. Aki szóvá tesz ilyesmiket, nyilván nem népszerű.

Mostanában hosszabb ideig Bernády György életművébe, munkásságába próbáltam beleásni magam. Őt sem szerették, ellenkezőleg, szidták, bírálták, amikor kellemetlen igazságokat mondott ki. Márpedig sűrűn tette ezt, mert tudta: csak az igényesség, az alapos tudás, a kitartó munka vezet eredményre. Nyolc évtizeddel ezelőtt hangsúlyozta a marosvásárhelyi református kollégium diákjainak egy ünnepségen: »A ti feladat- és munkakörötök lényegesen nagyobb, jóval tágabb, mint a többségi nemzethez tartozó ifjaké, teljesítményeteknek is jelentékenyen  nagyobbnak kell tehát lennie. Ezért a ti felkészültségeteknek is lényegesen különbnek kell lennie, ha a versenyt annak egyenlőtlensége dacára is tartani akarjátok.«

Mennyire igaza volt! És szavai mennyire érvényesek ma is. Akkor is, ha a legfrissebb tanügyminisztériumi információkból tudhatjuk, a jövő évi beiskolázási tervek szerint nem lesz kevesebb magyar osztály. A rendelkezésre álló adatok alapján viszont az könnyen elképzelhető, hogy nem lesznek elegen azok, akikkel ezeket az osztályokat be lehet majd tölteni. Egy ilyen helyzet is rendkívül káros lehet, felér egy jelképesen értelmezett földrengéssel. Világ- vagy világtalan napokkal egyetemben.”