„Nem, én nem vagyok fanatikus Hobo-rajongó. Soha nem éreztem magamat se számkivetett fekete báránynak, se külvárosi kopasz kutyának, se okkal vagy ok nélkül lázadónak. Jim Morrisont, Ginsberget és a Rolling Stones-t sem Hobón keresztül fedeztem fel. És nem jártam soha vallásos áhítattal Hobo koncertjeire és estjeire. De tisztelem a fazont azért, amit végigcsinált az elmúlt hosszú évtizedekben. Nélküle a magyar rock, a popkultúra, a kortárs kultúra nem lenne az, ami.

Hobo ma hetvenéves: mint tudjuk, kommunista partizánparancsnok-politikus fiaként, Budapest szovjetek általi elfoglalásának és Drezda britek és amerikaiak általi terrorbombázásának napján született. Bele a mocskos huszadik század legsötétebb közepébe. Hogy aztán élete és pályafutása arról szóljon, hogy minden őt körülvevő tényező és körülmény ellenére legyőzze a neki és nekünk adatott huszadik századot és mégis megtalálja magának a szabadságot.

Sikerült neki.”