„A külügyminisztérium például olyan elemzést készített, amely azzal próbál a magyar jogkövetelések ellen »érvelni«, hogy a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetének a megítélésében nem alkalmazható a kölcsönösség elve, erre ugyanis nem tér ki a két állam közötti együttműködési szerződés. Ez beleilleszkedik abba a román gyakorlatba, miszerint a kisebbségi jogok terén nem azt a Nyugaton bevett jogi elvet alkalmazza, hogy amit nem tilos, azt szabad, hanem azt, hogy csak azt szabad, amit írásban rögzítettek.

Azt ugyanakkor, hogy akár romániai, akár nemzetközi szinten a jelenleginél kedvezőbb szabályozást rögzítsenek, Románia kézzel-lábbal megpróbálja akadályozni. A dokumentummal némiképp önmagának is ellentmond Bukarest, hiszen eddig éppen hogy a romániai kisebbségeket alanyi jogon megillető képviselői helyekkel példálóztak, amikor a magyarországi román kisebbség parlamenti képviseletének hiányát kifogásolták. A képviselők ügyét az elemzésben is megemlítik, ami a kölcsönösségi elv kizárásának hangsúlyozása alapján azt is jelenheti, hogy már nem is ragaszkodnak annyira hozzá.

Ami érthető. Hiszen egyetlen képviselő a szimbolikus, kirakatjellegen kívül nem sokat ér – miközben Magyarországon a kisebbségek kulturális autonómiát élveznek, és az általuk választott kisebbségi önkormányzatokon keresztül konkrét döntési jogköreik vannak az identitásuk megőrzésével kapcsolatos kérdésekben.”