„A börtön felé menet Elena Udrea felröppentett egy romániai igazságot: »Aki a bilincset rárakhatja az emberekre, azé a hatalom!« Ezen már el lehet gondolkodni. Arra oda kellene figyelni, hogy a Román Hírszerző Iroda (SRI) óriási hatalmat gyűjtött össze. Az ország biztonságának, úgymond, érdekében szinte bármit tehetnek, számot erről senkinek nem adnak. Még az illetékes parlamenti bizottságnak (csodálkoznék, ha tagjainak többsége nem lenne »külső munkatárs«) sem, hiszen ezek még kérdésekkel is alig merik zavarni a »kék szemű« főfiút.

Minket, magyarokat, biztos nem hagynak figyelmen kívül, hiszen a román hatalom bennünk látja az örök ellenséget. Manapság Erdély-szerte gyakran hallom – Klaus Johannis nyomdokain haladva –, ha Romániában élünk, legyünk mi, magyarok is románok. Ezt akarnák elültetni a nép fülébe. Egyelőre szép szóval, de majd megpróbálhatják bilinccsel is. Félelemkeltésre jók voltak a mondvacsinált perek, amikor a törvényességet félretolva meghurcoltak, elítéltek néhány magyart, Nagy Zsoltot, Markó Attilát, Mezei Jánost, hogy néhány nevet mondjak. S bár egyelőre egymással csatároznak, a továbbra is létező látszatdemokráciában csak egy jó alkalomra várnak, hogy az egyszínű nemzetállamért újból fellobbanthassák a nacionalizmus tüzét.”