1. A megoldás lehet helyi politikai döntés, ha a kolozsvári polgármesteri hivatal úgy dönt, hogy mégis kihelyezi a helységnévtáblát magyarul is. A magyar kultúra, tudományosság fellegváráról van szó, amelynek etnikai arányait mesterségesen, rendkívül gyorsan változtatták meg a XX. század folyamán és e folyamatra jelentősen ráerősített az erőteljes kolozsvári magyar kivándorlás is. De a város ma is a magyar tudomány, kultúra központja és az is marad. A magyar igény a településnév magyar nyelven történő kihelyezésére egyértelmű és ésszerű. Ez az igény kellene találkozzon román részről az elfogadó, transzilvanista szellemű, az erdélyi nemzetiségek egymás közötti kölcsönös elismerését felvállaló politikai döntéssel.

 

2. A megoldás lehet országos politikai döntés. Korábban már megírtam a nyugat.ro-n, hogy a létező román jogi keret a  20%-os küszöbbel kapcsolatban igen komoly problémát nem rendez. A százalékarányos küszöb mellett szükséges lenne abszolút számban kifejezett küszöböt is bevezetni. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy léteznek olyan települések, ahol a magyarság száma magas, tízezres nagyságrendű, de a részaránya nem éri el a 20%-ot. Ezért a nyelvi jogok ezekben a területi-közigazgatási egységekben nem aktiválhatóak. Máshol viszont, ahol a 20%-os küszöb megvan, lehet élni a nyelvi jogokkal, de valójában ezen nyelvi jogok potenciális gyakorlóinak a száma pár száz vagy legtöbb pár ezer fő (községi szinten például). Ez törvénymódosítást igénylő kérdés, de ebben a kontextusban mindenképpen beszélni kell róla. A 20%-os küszöbnek, mint kizárólagos kritériumnak az alkalmazása visszás, ellentmondásos helyzetekhez vezet. Furcsa logika, amely egy pár száz fős közösségnek biztosítja a nyelvi jogokat, ötvenezer fős közösségnek viszont már nem.”