Azok médiabeli üres fecsegésén és visszafoghatatlan nyüzsgésén túl, akiket a vád alá helyezés lehetősége krimibe illő forgatókönyvek kidolgozására késztet, Románia ma, negyedszázaddal 1989 decembere után, egy történelmi ciklus végét éli át. Az a gyorsaság, amellyel egy cinkosságon és az állam kihasználásán alapuló pártokon átívelő felépítmény összeomlik, olyan változások jele, melyeket a politikai elit már nem hagyhat figyelmen kívül. A törvény előtti egyenlőség kezd azzá a valósággá válni, melyhez mindannyiuknak kötelezően igazodniuk kell. Jelen pillanatban már nem hasznosak a kifogások, a fenyegetőzések, az amnéziák.

A most véget érő ciklus a Nemzeti Megmentési Front (FSN) és Ion Iliescu politikai-jogi építkezési művéből ered. Egy egész állam- és pártberendezkedési filozófiát köszönhetünk a feszenizmusnak, mely a kezdetektől fogva

az átláthatóság elutasítására és a kleptokráciára épített.

A populista megfogalmazások mögött mindig is a mohóság és tisztességtelen meggazdagodás valósága állt. A feszenés génekből született román államban a jogi státusz egyenlőtlensége volt az alapító axióma – a vezetők és az uraltak közötti határ folyamatosan egyértelmű és megkerülhetetlen volt. A törvény sohasem volt mindenki számára elérhető eszköz. A politikai és gazdasági ragadozók negyedévszázadon keresztül mentelmi joggal rendelkeztek.

Adrian Năstase és Dan Voiculescu elítélésével kezdődött az egyenlőtlenségek rendjének a vége. A 2014. novemberi szavazás és a Ponta-rezsim csődje egy nemzeti akarat meglétét jelezte arra, hogy a rablás és a kiváltságok többé ne képezhessék az állam alapját. A DNA 2015 elejei kampánya ennek a reform-erőfeszítésnek a szerves folytatása, melyet a kormányzatnak az az ága kezdeményezett, melynek az a mandátuma, hogy megvédje a korrupció halálos veszélyével szemben a törvényességet.

A DNA mostani kampánya több mint bűnvádi nyomozások sora. Ez a mai Románia profilját meghatározó

szervezési és kormányzási rendszer anatómiája.

A hiteles fejlődési terv kompromittálódása ennek az üszkösödésnek tulajdonítható, mely egy megvesztegethető és felelőtlen politikai elitet táplált folyamatosan. Minden megvesztegetéssel történt, a kinevezésektől a politikai pártok létrehozásáig. Románia demokratikus fejletlensége az a mérleg, melyet ma vállalnunk kell.

A most nagy sebességgel és médiazsongás közepette átélt történelmi ciklusvég lehet az alkalom annak újragondolására, hogy miként vannak egymásra helyezve államunk téglái. Reformért kiáltanak azok az intézmények, melyek megbénították és kompromittálták a modernizálást, a Parlamenttől a politikai pártokig és a CNA-ig (Audiovizuális Tanács). Egy koherens változási napirend hiányában a bűnvádi ivartalanítási akció feleslegesnek és tökéletlennek fog bizonyulni.

A történelmi ciklusvégnek ebben a tájképében Victor Ponta statisztériája egyre nevetségesebbé és groteszkebbé válik. Victor Ponta nem tud és nem lehet az a változási vektor, melyet a kormányzati propaganda belemagyaráz. Victor Ponta politikailag és antropológiailag magában hordozza

a feszenizmus populista és destruktív genomját.

Románia elszakadása a feszenizmustól kötelező módon megköveteli a lemondását. Semmilyen más megoldás nem fogadható el többé, csak annak a mandátumnak a veszélyeztetésével, melyet a nemzet 2014 novemberében megfogalmazott.