„Hogy Románia mennyire fontos Washington számára Oroszország megfékezésében, az is jelzi, hogy szinte „kézi vezérlésre” állt át: Johannis egyik első útja az Államokba vezetett, a bukaresti amerikai nagykövetség ügyvivője pedig szinte hazajár a kormánypalotába.

Ugyanilyen stratégiai fontosságú Magyarország, amely azonban nem rendelte magát alá ilyen mértékben Washingtonnak. Sőt mivel földgázból is jelentős behozatalra szorul, saját hatáskörben az Oroszországgal fennálló gazdasági partnerség fenntartása mellett állt ki. Ezért a magyar kormányt egyesek Putyin-bérencként próbálják beállítani úgy, hogy reális alternatívát nemigen kínálnak a földgázfüggőségre. Az persze egyértelmű, hogy nekünk sem érdekünk, hogy a térség ismét orosz befolyás alá kerüljön. A hagyományosan keleti, despotikus berendezkedésű Moszkvával szemben csakis alárendeltségi, vazallusi szerep képzelhető el.

Ugyanakkor Oroszország a hozzá az Egyesült Államoknál lényegesen közelebb fekvő európai országok számára nem figyelmen kívül hagyható tényező, mint ahogy gazdasági partnerként sem lehet egyszerűen leírni. Így látja ezt az EU legbefolyásosabb politikusának számító német kancellár, Angela Merkel is, aki – természetesen amellett, hogy meg kívánja akadályozni az orosz érdekszféra nyugati irányú kiterjesztését – azt is tudja, hogy Európa gazdasága az orosz piac nélkül nem teljes.

Vélhetően többek között ennek tudható be, hogy a héten Magyarországra látogatott. Egyrészt tisztában van vele, hogy Budapest gazdasági felvetései jogosak – elvégre Németország számára is fontos gazdasági partnerről van szó –, másrészt viszont igyekezett meggyőzni a magyar vezetést, hogy idomuljon a közös, euroatlanti, de főleg európai állásponthoz, ellenkező esetben az EU befolyása tovább gyengül.

Nagyon jól tudja ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök is, aki számára szintén fontos lenne, hogy az EU-n belül maradjon partnere, ezért is utazik ő is Magyarországra. Jelenleg tehát Magyarország az egyik legfontosabb színtér Kelet és Nyugat egymásnak feszülésében. Ez lehetőség, de egyben hatalmas felelősség is.

Különleges gazdasági igényei ellenére sem szabad elfelejteni, hogy közép-európai országként, az EU és a NATO tagjaként a Nyugat, az európai kultúra része. Mint ahogy azt sem, hogy Európának, az Európai Uniónak sem kellene az események után kullognia. Az EU az a keret, amely lehetővé teheti, hogy a tagállamok szorosabban együttműködve – de szuverenitásukat megőrizve – ne kívülállóként, hanem egyenrangú félként tárgyaljanak a nagyhatalmakkal.”