„Megfelelő felkészültség és igazán hiteles információk hiányában nem is tisztünk és jogunk megítélni e kérdést, ám azért annyit szerényen elmondhatunk, néhány esetben nyilvánvalóan ingatag lábakon állnak a vádak. Ez a megállapítás egyértelműen ráillik a hírhedtté vált Mikó-ügyre, melynek egyik fővádlottja, az időközben képviselővé választott Markó Attila ugyan megúszta a letöltendő börtönbüntetéses szentenciát, de közéleti karrierjét mintha makacsul derékba akarnák törni, újabb gyanús és kusza ügyet varrtak a nyakába, olyat, amihez valószínűleg az égadta világon semmi köze nem volt. És ide sorolnám Nagy Zsolt volt miniszter históriáját is. A jelenség tanulsága nem más, mint az a nyilvánvaló intelem, hogy a magyar közszereplőknek tízszeresen kell vigyázniuk a törvényesség akkurátus betartására, mert ellenkező esetben nagyon könnyen keveredhetnek súlyos ítéletekkel járó ügyekbe, még akkor is, ha vétkük, hibájuk nincs arányban a számonkéréssel, s esetleg nincs is valós közük az inkriminált ügyhöz.

Van egy másik tanulsága is ennek a történetsorozatnak, mely inkább megállapítás, és felettébb szomorú: igen sok esetben magyar emberek jelentenek fel magyarokat féltékenységből, magán- és csoportérdekekből, esetleg egyenesen politikai nézetkülönbség álruhájába csomagolva. Hát ilyen a Mikó-ügy, ilyen Borboly Csaba hargitai megyetanácselnök históriája, s most a legújabb, Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester esete is, ami méltán borzolhatja a székelyföldi kedélyeket.”