„A rehabilitációt adott esetekben már az akut ellátás során meg kell kezdeni, tehát még a kórházban, az időveszteség ugyanis rontja a lehetőségeket. Bénult betegeknél például azonnal meg kellene oldani a nyomáspontok tehermentesítését, a bénult izomzat átmozgatását a felfekvések elkerüléséért, valamint a kommunikációs és nyelési problémák enyhítését. De sorolhatnánk a súlyos agysérülteket, a tüdőbetegeket és gyermekeket is, akiknél a veleszületett vagy szerzett idegrendszeri károsodás, fejlődési rendellenességek, traumák utáni állapoton kellene az uniós szinten is megszabott rehabilitációs kezelési útmutatók alapján segíteni. Ehelyett a kórházakban – a rájuk kényszerített takarékossági szempontok miatt – az a cél, hogy minél hamarabb kiengedjék a beteget, kínlódjon csak vele a család, hordozza valamelyik alapítványi központba.

Az egekbe magasztalt marosvásárhelyi egészségügyi ellátórendszerben még a terve sem létezik egy olyan rehabilitációs kórháznak, amelyet az egészségbiztosítás finanszíroz. Miközben hangzatos egészségügyi beavatkozások történnek, a megelőzés és a rehabilitáció továbbra is fekete báránynak számít. Bár mi itt Marosvásárhelyen szerencsésebbek vagyunk, mint sok más települése az országnak, mivel a Procardia Alapítvány évek óta felvállalta és végzi a szívbetegek, utóbb a mozgásszervi betegek rehabilitációját, a Rheum Care a mozgásszervi, a bénult betegekét és gyermekekét, továbbá más fizioterápiai kezelésre szakosodott magánkezdeményezések is működnek. De azt, ami az első órákban, napokban az állami rendszerben kimarad, később nagyon nehéz vagy már be sem lehet pótolni.”