Legalábbis ez derül ki az IRES közvélemény-kutató intézet felmérésből, amelyben arról kérdezték az embereket, hogyan látják az ország jövőjét – és azon belül a saját helyzetüket – huszonöt év távlatában. Ebből az derül ki, hogy ennyire optimisták már nagyon rég nem voltunk: másfél évtizede nem bíztak a romániai polgárok annyira a jövőben, mint most.

A megkérdezettek 77 százaléka derűlátóan nyilatkozott arról, milyen jövő vár Romániára 25 év múlva, 60 százalékuk pedig saját sorsának alakulására is bizakodóan tekint.

Két dolog árnyékolja be mindössze az össznépi hurráoptimizmust (jó, több is, de ez a kettő leginkább). A válaszadók 39 százaléka attól tart, hogy háború tör ki a térségben. 34 százalékukat pedig az ország elöregedése aggasztja leginkább.

A megkérdezettek 22 százaléka az árak emelkedését, 19 százalék az államadósság megugrását, 16 százalék a szervezett bűnözést, 13 százalék az államcsődöt, 12 százalék a társadalmi különbségek növekedését, 10 százalék pedig a társadalmi zavargások lehetőségét nevezte meg a Romániát fenyegető legsúlyosabb veszélyforrásként.

A háborútól való félelem főleg a férfiak és a felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók körében volt magas, míg a lakosság elöregedésétől leginkább a 35 év alatti fiatalok tartottak.

Arra a kérdésre, hogy melyik közszolgáltatás javítása érdekében lennének hajlandó többet áldozni, a megkérdezettek 74 százaléka az egészségügyet, 64 százalékuk pedig az oktatást jelölte meg.

A megkérdezettek több mint 90 százaléka támogatná egy hosszú távú országprojekt kidolgozását Románia számára, és többségük úgy véli, ezt a decemberben hivatalba lépett új államfőnek, Klaus Johannisnak kellene kezdeményeznie.

Elemzők szerint az általános optimista hullám nagyban köszönhető a novemberi elnökválasztás után kialakult hangulatnak. Vasile Dâncu (egyébként szociáldemokrata kötődésű) szociológus, az IRES elnöke úgy értelmezte az adatokat, hogy Románia – 25 évvel a kommunizmus bukása után – új kezdetnek élte meg a novemberi elnökválasztást, amelyen a fiatalok példátlanul magas részvételi aránya is jelezte: a társadalom jelentős része nem akarja többé a múlthoz viszonyítani az ország állapotát. Ezért szükség van egy olyan országprojektre, amely hosszú távon is mozgósítani tudja a társadalmat.

Minderről ez jutott eszünkbe: