„Legyünk következetesek, mondanám, de tudom: ahogy a hosszúra nyúlt ünnep s a fogadkozások ideje lejár, jönnek a jól ismert, kedves hétköznapok, amelyekbe olyan jó belelépni, mint egy kitaposott lábbelibe, ami sehol sem szorít. Pedig mennyire reményteljes lehet minden kezdet, ha nem arra gondolunk, hogy újra fel kell kelni, s dolgozni kell, hanem kíváncsian várjuk, hogy milyen újdonságot, meglepetést tartogat minden új nap, s az új év is. Ha – ahogy egy jókedélyű riportalanyom nyilatkozta nemrégiben – a pohárban nem azt látjuk, hogy félig üres, hanem azt, hogy félig tele van.”