25 év után sem világos, milyen politikai manőverek vezettek a diktátor, Nicolae Ceauşescu bukásához. A magyar származású kanadai újságíró, Szőczy Árpád megpróbál új információkkal szolgálni.

1989: miközben Közép- és Kelet-Európában egymás után buktak meg a kommunista diktatúrák, úgy tűnt, Nicolae Ceauşescu örökre a párt és az ország élén marad. Országát a 70-es évek kezdete óta észak-koreai mintára alakította át. Családtagjait, vagy a közvetlen környezetéhez tartozó hű elvtársakat ültette a Kommunista Párt és az államapparátus kulcspozícióiba. Felesége, Elena az első miniszterelnök-helyettes volt, fia, Nicu pedig „trónörökösnek” készült. A Securitate teljhatalmú volt. Románia pedig mintha megdermedt volna.

A románok számára a külföldi rádió- és tévéadók voltak az egyedüli források, melyekből megtudhatták, mi történik otthon és a többi kommunista államban. A Szabad Európa Rádió, a BBC, az Amerika Hangja és a DW hivatalosan tiltottak voltak, de az emberek titokban rendkívüli figyelemmel hallgatták őket. A román nyelvű szerkesztőségek gyakran felolvastak kétségbeesett hallgatóktól származó és a határon kalandos módon, gyakran külföldi újságírók segítségével átjuttatott leveleket.

„Vallási lázadásból politikai lett”

Tőkés László, temesvári református lelkész a Ceauşescu ellen fellázadó kevesek egyike volt. A romániai magyar kisebbség tagjaként különösen az ország úgynevezett szisztematizálását bírálta. Ceauşescu kb. 7.000 falu lerombolását tervezte, hogy óriási agrárközpontokat építsenek a helyükre. Az embereket áttelepítették és tömbházakba kényszerítették volna, teljesen megsemmisítve a falusi lakosság kulturális és anyagi bázisát. Tőkés gyorsan ráébredt, hogy ez a lépés veszélybe sodorja a magyar kisebbséget, így a prédikációk során elkezdett erről a témáról beszélni. De két kanadai újságíró előtt is kifejezte elégedetlenségét, amikor titokban interjút adott nekik; ezt az interjút egy magyarországi televízió sugározta 1989 nyarán.

Ez az interjú nyilvánvalóan nagy nyugtalanságot keltett a Román Kommunista Pártban (PCR). A Románia és Magyarország közötti, történelmi okok miatt amúgy sem túl jó kapcsolat ezzel még feszültebbé vált. Ceauşescu úgy érezte, Budapestről összeesküvést szőnek személye és a rendszer ellen és utasítást adott Tőkés Temesvárról Menyőre költöztetésére. December 15-én több százan gyűltek össze a lelkész háza előtt, hogy megvédjék a Securitatétól. Az emberek szolidaritása odavezetett, hogy a tüntetés az egész városra átterjedt és aztán a diktátor elleni országos forradalommá nőtte ki magát. „Egy vallási okokból kirobbant lázadásból politikai, egy magyar ügyből pedig az összes román ügye lett”, mondja Radu Preda teológiaprofesszor, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICMER) vezetője.

Hét Magyarországra irányított rakéta

A Tőkéssel készített interjút Szőczy Árpád magyar származású kanadai újságíró szervezte meg. Szőczy a Temesvár – a román forradalom mögötti igaz történet című könyvében megpróbálja megfejteni a Tőkéssel kapcsolatos eseményeket. Könyve angolul és magyarul már megjelent, a harmadik kiadásnak pedig román nyelvű változata is lesz, és Temesváron fogják bemutatni. Romániában a könyv vitákat gerjeszthet. A szerző a román és a magyar titkosszolgálatok irattáraiban végzett több évnyi kutatás után szenzációs, először nyilvánosságra hozott információkat talált: Ceauşescu állítólag utasítást adott bizonyos Magyarországra irányított rakéták Románia nyugati részébe telepítésére, hogy ezzel válaszoljon a szomszédos ország esetleges támadására.

A most Berlinben élő és a történéseket a DW újságírójaként mesélő Szőczy a részletekbe is belemegy: „A rakétákra vonatkozó információkat a magyar titkosszolgálatok egyik tisztje mondta el, és Magyarország volt kormányfője, Németh Miklós is megerősítette.” A magyar titkosszolgálatok információi szerint állítólag hét kínai gyártmányú rakétáról volt szó, melyeket Románia arab közvetítőkön keresztül szerzett be. Állítólag

a paksi atomerőmű volt a célpontjuk.

Németh, aki 1988 és 1990 között Magyarország miniszterelnöke és a vasfüggöny leomlásához hozzájáruló figyelemreméltó politikai szereplők egyike volt, egy Szőczynek adott interjújában megerősítette, hogy a paksi atomerőmű lebombázása nagyobb katasztrófa lett volna, mint az 1986-os csernobili. Németh Lengyelország akkori vezetőségével és a Szovjetunió állam- és pártelnökével, Mihail Gorbacsovval vitatta meg, miként lehetne megbuktatni Ceauşescut. Németh Victor Stănculescu tábornokkal is felvette a kapcsolatot, aki központi szerepet játszott Ceauşescu bukásában.

Romániába küldött magyar titkos ügynökök

A szerző más, Németh által megerősített részleteket is napvilágra hozott. Többek között azt, hogy a magyar titkosszolgálatok állítólag több tíz ügynököt küldtek 1989-ben Romániába, akik közül egyeseknek Tőkés védelme volt a feladata.

Az is érdekes, hogy Szőczy erről semmilyen információt nem talált a Securitate irattáraiban. A Securitate Tőkésre vonatkozó lépései annyira titkosak voltak, hogy még csak le sem jegyezték őket. „Egyetlen szó sem szerepel arról a négy, késsel felfegyverzett álarcosról, akik 1989. november 2-án megtámadták Tőkést, és ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy román ügynökök voltak”, vélekedik Szőczy.

A könyv román nyelvű kiadását Szőczy Árpád jelenlétében fogják Temesváron bemutatni, december 19-én. 25 évvel ezelőtt ugyanebben a városban kezdődött el a kommunista diktatúra félreállításához vezető véres forradalom. Csak itt több tíz ember halt meg a Securitate golyóitól. Országos szinten több mint 1.000 halálos áldozat volt. Nicolae és Elena Ceauşescu december 22-én egy helikopterrel elmenekültek Bukarestből. Ugyanazon a napon elfogták és december 25-én kivégezték őket.