Kolozsváron született, a hazai magyar filmkészítés jelentős alakja volt. 78 évet élt.
Fischer István 1936-ban született Kolozsváron, a filmmel való viszonya meglehetősen korán kezdődött, édesapja ugyanis mozialapító és mozigépész volt. Kezdetben mégis politikai közgazdaságtant tanul Szentpéterváron (akkor: Leningrád). ’56 után hazaparancsolták, kitiltották minden egyetemről, így hát a kolozsvári hűtőgépgyárban dolgozott lakatosként, majd filmkritikákat kezdett írni és megismerkedett a fiatal írótársadalom számos tagjával.
1963-ban újraindult a filmfőiskola Bukarestben, ahonnan négy évvel később diplomás operatőrként került az Alexandru Sahia filmstúdióba filmhíradó-anyagokat, propagandafilmeket, dokumentumfilmeket forgatni. Rejtett kamerával forgatott börtönben, leforgatta egyetlen játékfilmjét, a Legalább Európát! című, titokban nagy sikerű, ám sokáig levetíthetetlen munkát.
Nicolae Ceauşescu hatalomra kerülése után a Saar-vidékre disszidált, ahol szabadúszó operatőrként vállalt televíziós megbízásokat. Az ADR német televízió saarbrückeni stúdiójának főmunkatársaként (1973–1999), német pénzen New Yorkban forgatott magyar filmet André Kertészről, az amerikai showman, Bob Braun műsorának kulisszatitkairól, készített portréfilmet az örökfijú festőnő Beryl Cookról, és eljutott az emberevő pápuák földjére, Grúziába, majd Indiába. Több mint 35 dokumentumfilmet készített.
1999-ben Magyarországra költözött, ahol négy filmet forgatott a Duna Televíziónak, majd 10 év múlva visszaköltözött Németországba, haláláig Aachenben élt. December 14-én hunyt el, 78 éves korában.
Bővebben az alábbi linken olvashat Fischer Istvánról.