„A negyediket immáron dicstelen fennforgása alatt, s ez sem jobb az előzőeknél, akárhány segédpártot is férceljenek a hatalomhoz. Ponta ezt az új kabinetet úgy tákolta össze, hogy kihasználta a politikai légüres teret, hiszen Romániának már nincs hatalomgyakorló elnöke, de az új sem lépett még hivatalba. De van ennek más szépséghibája is. Az első az, hogy egy olyan párt kapott benne szerepet, mely valójában csak papíron létezik, s legfennebb Călin Popescu Tăriceanu álmaiban jelenik meg komolyan vehető politikai erőként. Nem számít, mert ügyes nyomásgyakorlással megszereztek néhány tárcát, köztük az egyik »legpénzesebbet« is.

A IV. Ponta-kabinet semmivel nem jobb az előzőnél, de vélhetően rosszabb az egyszer mégis felálló felelősebb kormányzatnál. Változás azért van benne, s azt nem az új, jobbára ismeretlen arcok adják, hanem például Liviu Dragnea térvesztése, akit kibillentettek kormányfő-helyettesi méltóságából, s maradt egy a tizennégy miniszter közül, s ha az ellene felhozott új vádak igazolódnak, talán a börtönlakó miniszterek népesedő családját fogja szaporítani. Ez újabb halálos döfés lenne Pontának, aki leghűségesebb jobbágyát veszítené el személyében. Dragnea már nyakig benne van a dologban, s ha a DNA sejtései igazolódnak, akkor bebizonyosodik, hogy a »teleormányi vitéz« nemcsak a választási csalások nagy szakértője, de avatott begyűjtője a kemény csúszópénzeknek is, mert szavazatvásárlásból és gyártásból azért mégsem lehet megélni. Egyelőre ő marad a fejlesztési pénzek elosztója, bár igencsak tanácsos lenne bezárni előtte a kasszát.”