Szerző: Sebestyén Mihály
2014. december 10. szerda, 08:46
Nos bele kell törődnünk, feleim szümtökkel és kebletekkel, agyilag és kórélettanilag, hogy nem minden magyar érzi testvérének az erdélyit, és fordítva.

„Ez a kölcsönös távolságtartás (figyeled, milyen elegánsan, hűvösen, mondhatni diplomatikusan fogalmaztam?) bele van építve minden társadalomba, meghatározott közösségi normák és hagyományok mentén szocializált egyed (magyar vagy román, német olasz, holland vagy angol) alkatába. Mindig működik az én és az ők közötti különbségtevés mechanizmusa. Mindig választunk, válaszokat adunk az elsődleges ingerekre. Lehet, hogy az anyaországiból ilyen közösségen kívüli ellenség képét váltjuk ki. De fordítva is igaz lehet.

Embere válogatja. Van aki úrra tud lenni rossz érzésein, és az egészen felülemelkedve valamilyen magasabb nemzetpolitikai vagy összemberi szempont szerint gondolkodik, cselekszik, szavaz. Elfogadja, hogy különbség van köztünk, sőt örül annak, hogy nem vagyunk mind szabvány-magyarok, egyen-székelyek és sorozat- („stas”) -erdélyiek. Másfél millió emberől éppen úgy futja rohadékra és humanistára, hazafira és bunkóra, mint a tízmillióból, csak az arányokat vedd figyelmebe, hazádnak rendületlenül, ó siralom-magyar.

Hogy konkrét önös példával éljek: én, S. M. nem érzek semmilyen közösséget (életkoromnál, neveltetésemnél, zenei ízlésemnél fogvást) azokkal, akik a rap-et tartják a mai zenei művészet csúcsának. Nem szeretem a slam poetryt, a „ganajtúrók mocskos irodalmát”, mondta egy idős költő barátom, akinek még futja igazi rímekre és időmértékes verselésre, bár nyugdíja szerint földönfutó. Ezzel máris egy új kategóriát teremtettem a magam számára, a nemszeretemékét. Ha rákérdeznek, el is mondom, de ettől még lehetek ugye jó, jobb, tisztességes magyar vagy bunyevác?"

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6659
A Maros megyei szenátor felszólította a főtanfelügyelőt, hogy mondjon le tisztségéről.
22 kérvény és 15 napos tárgyalás után engedett a városháza.
Az ilyen mosókonyhai nacionalizmus táplálta szövegek olvastán eszünkbe jut, hogy talán nem is 2017-et írunk.
A román elnök többek közt az ország lehetséges euróövezeti tagságáról tárgyalt francia kollégájával.
Döntött a marosvásárhelyi táblabíróság. Az ítélet jogerős.
Elsőfokú árvízriasztást rendeltek el a hidrológusok Közép-Erdélyben.
Egyelőre egyet a négy közül, és az alapfokú ítélet még nem jogerős.
Bár éppen a PNL hozta fel, melynek éléről államfővé választották, Iohannis ma egyértelművé tette: csak mély válság esetén jöhet szóba az előrehozott választás.
Az USR támogatna egy szociáldemokraták nélkül kormányt, ha megkapja az igazságügyi minisztériumot.
A szociáldemokraták annyira annyira igyekeztek kitolni saját magukkal, hogy a labda ismét Iohannis elnökhöz került.
Akik egyenszövegben vonnák vissza a lemondásukat, de jogilag nem lehet. Dől az irónia a Victoria palotából.
A probléma megoldására irányuló román kezdeményezésekből valahogy mindig az derül ki, hogy a magyarok a sötét erő hordozói.
Kolozsvár megafesztiválja eddig mintegy kétszáz előadót jelentett be. A szervezők ígérik: egyedülálló élmény várja a látogatókat.
Ami Romániában történik, azt ép ésszel nem nagyon lehet felfogni. Andrei Pleșu enyhén vitriolos írása.