Szerző: Sebestyén Mihály
2014. december 10. szerda, 08:46
Nos bele kell törődnünk, feleim szümtökkel és kebletekkel, agyilag és kórélettanilag, hogy nem minden magyar érzi testvérének az erdélyit, és fordítva.

„Ez a kölcsönös távolságtartás (figyeled, milyen elegánsan, hűvösen, mondhatni diplomatikusan fogalmaztam?) bele van építve minden társadalomba, meghatározott közösségi normák és hagyományok mentén szocializált egyed (magyar vagy román, német olasz, holland vagy angol) alkatába. Mindig működik az én és az ők közötti különbségtevés mechanizmusa. Mindig választunk, válaszokat adunk az elsődleges ingerekre. Lehet, hogy az anyaországiból ilyen közösségen kívüli ellenség képét váltjuk ki. De fordítva is igaz lehet.

Embere válogatja. Van aki úrra tud lenni rossz érzésein, és az egészen felülemelkedve valamilyen magasabb nemzetpolitikai vagy összemberi szempont szerint gondolkodik, cselekszik, szavaz. Elfogadja, hogy különbség van köztünk, sőt örül annak, hogy nem vagyunk mind szabvány-magyarok, egyen-székelyek és sorozat- („stas”) -erdélyiek. Másfél millió emberől éppen úgy futja rohadékra és humanistára, hazafira és bunkóra, mint a tízmillióból, csak az arányokat vedd figyelmebe, hazádnak rendületlenül, ó siralom-magyar.

Hogy konkrét önös példával éljek: én, S. M. nem érzek semmilyen közösséget (életkoromnál, neveltetésemnél, zenei ízlésemnél fogvást) azokkal, akik a rap-et tartják a mai zenei művészet csúcsának. Nem szeretem a slam poetryt, a „ganajtúrók mocskos irodalmát”, mondta egy idős költő barátom, akinek még futja igazi rímekre és időmértékes verselésre, bár nyugdíja szerint földönfutó. Ezzel máris egy új kategóriát teremtettem a magam számára, a nemszeretemékét. Ha rákérdeznek, el is mondom, de ettől még lehetek ugye jó, jobb, tisztességes magyar vagy bunyevác?"

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6659
A szépség maga költözött be a sétatéri Kaszinóba Róth Miksa üvegfestő munkáit bemutató vándorkiállítással.
Hargita és Kovászna ügye nemzetbiztonsági kérdés, a magyar kisebbség asszimilálja a többségi románokat, akik nem tudnak elhelyezkedni, mert nem beszélnek magyarul – nem soroljuk.
Ami nincs, azt építeni kell. De ami megvan, azt nem kell leépíteni.
A Kolozsvári Magyar Napok origójának legnagyobb konkurenciája: a borutca.
A CUG történetéről meséltek egykori alkalmazottak az Erdélyi Múzeum Egyesületnél, a Kolozsvári Magyar Napokon.
Az elnöki hivatal szerint nyitottak a további párbeszédre. Nos, lássuk!
Ide nézzetek, milyen rozzant a tengeri haderőnk! De lángol bennünk a hazafiság!
Extrapihenősre rendezte be a parkot. Pont ez hiányzott!
Interaktív vándorkiállítás járja a Kárpát-medencét, most épp Kolozsváron vesztegel. Még másfél napig felszállhat az Arany-buszra!
Andrei Pleșu szerint lehet valaki egyszerre jó magyar és jó román is. Íme, az okfejtés.
A Balaton zenekar koncertjén tényleg presztízs volt ott lenni. És a videó végén mindenki nevethet Víg Mihállyal.
A bukaresti sportsajtó szerint vidéki focicsapat csakis bírói segítséggel lehet sikeres.
Kolozsvári művészek buktak alá a Bánffy-palota pincelabirintusába, hogy megmutassák, milyen sűrű, vicces vagy épp fájó bír lenni a csend.
Jogos kérdés. Kár, hogy nagyon kevesen teszik fel.