Szerző: Sebestyén Mihály
2014. december 10. szerda, 08:46
Nos bele kell törődnünk, feleim szümtökkel és kebletekkel, agyilag és kórélettanilag, hogy nem minden magyar érzi testvérének az erdélyit, és fordítva.

„Ez a kölcsönös távolságtartás (figyeled, milyen elegánsan, hűvösen, mondhatni diplomatikusan fogalmaztam?) bele van építve minden társadalomba, meghatározott közösségi normák és hagyományok mentén szocializált egyed (magyar vagy román, német olasz, holland vagy angol) alkatába. Mindig működik az én és az ők közötti különbségtevés mechanizmusa. Mindig választunk, válaszokat adunk az elsődleges ingerekre. Lehet, hogy az anyaországiból ilyen közösségen kívüli ellenség képét váltjuk ki. De fordítva is igaz lehet.

Embere válogatja. Van aki úrra tud lenni rossz érzésein, és az egészen felülemelkedve valamilyen magasabb nemzetpolitikai vagy összemberi szempont szerint gondolkodik, cselekszik, szavaz. Elfogadja, hogy különbség van köztünk, sőt örül annak, hogy nem vagyunk mind szabvány-magyarok, egyen-székelyek és sorozat- („stas”) -erdélyiek. Másfél millió emberől éppen úgy futja rohadékra és humanistára, hazafira és bunkóra, mint a tízmillióból, csak az arányokat vedd figyelmebe, hazádnak rendületlenül, ó siralom-magyar.

Hogy konkrét önös példával éljek: én, S. M. nem érzek semmilyen közösséget (életkoromnál, neveltetésemnél, zenei ízlésemnél fogvást) azokkal, akik a rap-et tartják a mai zenei művészet csúcsának. Nem szeretem a slam poetryt, a „ganajtúrók mocskos irodalmát”, mondta egy idős költő barátom, akinek még futja igazi rímekre és időmértékes verselésre, bár nyugdíja szerint földönfutó. Ezzel máris egy új kategóriát teremtettem a magam számára, a nemszeretemékét. Ha rákérdeznek, el is mondom, de ettől még lehetek ugye jó, jobb, tisztességes magyar vagy bunyevác?"

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6659
Bemutatta megingathatatlannak tűnő bizonyítékait a református egyház jogi képviselője, a csütörtöki bírósági döntés azonban teljes mértékben kiszámíthatatlan. Aztán Strasbourg következhet.
Kérdés: a kizárólag a lakók zsebét terhelő nagy homlokzatfelújítási kampány után mi lesz a graffitisekkel? Kitiltják őket? Járőrözni fognak a kedves városatyák? Na?
A mioritikus nemzeti mítoszokat élvezettel és szakértelemmel romboló román törtnész továbbra is kényelmetlen figura a nackórollert hajtó román gondolatvezérek számára.
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Az éppen zajló 4. Kolozsvári Zsidó Napokon hangzottak fel Eisikovits Mihály dallamai Laczkó Vass Róbert színművész előadásában, Nagy Gergő zongorakíséretével.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.