A johannisi unalom haszna

Klaus Johannis már nem bréking nyúz. Uncsi. De ez nem rossz. Sabin Gherman megmondja, miért.
Hirdetés

Micsoda címek: „Sokkoló videó Klaus Johannisról” (evz – capital.ro), lefordítva: Románia első, németül tökéletesen beszélő elnöke. Aztán: „BOMBAHÍR Klaus Johannisról! Senki sem számított erre” (libertatea.ro), lefordítva: Klaus Johannis nagyjából 4.000 példányt adott el önéletrajzából a Gaudeamus könyvvásáron. Amikor az ember rákattint ezekre a hírekre, mindig késztetést érez valami kedveset mondani, mint hajdanán Iliescu, a „sajtó egy bizonyos részéről”.

És itt van a paradoxon: a média többsége, bár gyalázza a pártokat, pont úgy viselkedik, mint a pártok:

totális nézettséget akar,

mint ahogy a pártok is egyhangú szavazást. Ezért vannak manelésekről szóló hírek a gazdasági elemzések mellett, ezért szerepel Vadim Tudor Pontával és Kelemen Hunorral együtt.

A CNN-nek átlagosan 389.000 nézője volt főműsoridőben. Versenytársának, az MSNBC-nek átlagosan 674.000, míg a Fox News nézettsége az 1,6 milliót is meghaladta (forrás: Huffington Post, 2014 májusa, a paginademedia.ro-n keresztül) – és mégis, a világ hatalmasai viccesen azt szokták mondani, a háborúk addig nem kezdődnek el, amíg a CNN be nem jelenti. Ha ezt elmondjuk néhány főszerkesztőnek, azt kockáztatjuk, hogy mi leszünk az ügyeletes csodabogarak… – hogy is mondhatnának le a saját nézettségükről szóló hírekről, mellyel a politikus elvtársakat riogatják?

Johannis győzelme betett a román sajtó jelentős részének. Keveset beszél, felesége gyalog jár munkába, nem használja a „te állat”-ot és azt sem mondja, hogy nem úgy van télen, mint nyáron. A riporterek egymást tiporják, a szerkesztők szenzációs híreket követelnek üvöltözve – közben az emberek ugyanúgy elmennek dolgozni, az ötödikesek ugyanúgy írják a dolgozatokat:

döööög unalom, nemzeti punnyadás 🙂

Idézzük fel: a breaking news-zal 2001. szeptember 11-én ismerkedtünk meg. Láttuk, hogy képesek vagyunk sárga csíkot rajzolni a képernyőre és le sem tudtunk állni: így lett nemzeti álmatlanság oka Becali derékfájdalma. Hasonlóképpen Drăguşeanu szilikonjai, botoxa, lagzija és Irinel Munteanu kapuja. Ukrajna és Erdély elszakítása – március 15-én, amikor a magyar közösség kivonult Kolozsvár központjába, az országos tévék szerkesztői teljesen csalódottak voltak: „Elkezdődött a botrány? Hol vannak az Új jobboldalosok? A fene megegye őket, feleslegesen küldtük oda a stábot!”

A sajtó évek óta csak kattintásmennyiséget árul. Mindenféle kóklertől ugyanúgy vehetsz 10.000, vagy 100.000 kattintást, mint olajat a Metróban, ötösével. Ha rászánsz 300 lejt, a Facebook-oldalad is dagadni kezd. Így tettek mifelénk a nagy tévés sztárok, így tettek a politikai sztárok is – sem egyikük, sem másikuk nem kínál egy grammnyi hitelességet sem. És mind veszített.

Hirdetés

Meggyőződésem, hogy a tévék üldözik Johannist. Tudom, hogy most a telefonszáma, vagy legalább egy hozzá közelálló személy email-címe a legkeresettebb „áru”. Ha az új elnök valóban meg akar valamit változtatni, akkor ezt kellene tennie: utasítsa el a sárga csíkot. Năstase abszolút uralkodói, de Băsescu játékosi szerepét is.

Hallgatásával kényszerítse hallgatásra a médiát.

Így a szerkesztő elvtársak ráébredhetnek, hogy a politikán kívül is vannak fontos dolgok, és íme, egy szenzációs téma Romániának: egyetlen falusi gazda sem hal éhen, ha időben begyűjti a málét, vagy ha a restség nem akadályozza meg abban, hogy moslékot készítsen a disznóknak –

ekkor válna – bár a sajtó számára megdöbbentő lenne –

ez a nemzeti unalom igazán hasznossá.

 

Hirdetés