Szerző: Farcádi Botond
2014. november 26. szerda, 08:50
Johannis győzelmei ezek, pontosabban azoké, akik annak reményében adták rá voksukat, hogy valami változhat ebben az állandó átmenetben tévelygő, következmények nélküli országban.

„A civil társadalom, a polgárok győzelme a politikai elit felett – így értékelte több politikai elemző, hogy Klaus Johannist választották Románia államfőjévé. A november 16-ai voksolás óta eltelt időszak történései pedig alátámasztani látszanak ezen megállapítást: mintha valami megmozdult volna az országban.

A parlament például hallgatott az utca hangjára – és bizony, igen régen történt ilyesmi –: elutasította az amnesztiatörvényt, villámgyorsan megvonta egyes volt miniszterek mentelmi jogát, akik ellen bűnvádi eljárás indult. Tegnap pedig, amikor Victor Ponta kormányfőt faggatták a törvényhozó testület tagjai, az is kiderült: a diaszpórában élő románok szavazati jogának korlátozása nyomán kialakult felháborodás eredményeként talán-talán csak módosítják a választási törvényt, konszenzus kezd ugyanis kialakulni a parlamenti pártok körében arról, hogy lehetővé teszik az elektronikus voksolást vagy levélben történő szavazást. De ezúttal kevésbé arrogáns a kormányfő magatartása is: elismerte, hogy csúnyán leszerepeltek, bocsánatot kért, mint fogalmazott, megfizette a történtekért a politikai árat.

Johannis győzelmei ezek, pontosabban azoké, akik annak reményében adták rá voksukat, hogy valami változhat ebben az állandó átmenetben tévelygő, következmények nélküli országban."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6417
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.
Az önkormányzat nagy erőbedobással, a szállásadók csillagászati árakkal készülnek a Nagy Napra.