Szerző: Bogdán Tibor
2014. november 26. szerda, 09:00
Az érvelések sokfélék – egyben azonban teljes az egyetértés: Klaus Iohannis nem azért nyert, mert alkalmas a tisztségre – hiszen a román nagypolitikai életbe csupán nemrég bekerült politikusról voltaképpen semmit sem tudunk.

„Belpolitikai hírmagyarázók szerint Klaus Iohannist »a népi felháborodás« ütötte az ország elnökévé, abban a reményben, hogy véget vet majd a Victor Ponta, a szociáldemokraták – általában a baloldal – által képviselt »vörös rossznak«.

A »halkszavú« a »„sok beszéd szegénység« elvet valló, »városatyából« »országatyává« avanzsált Klaus Iohannis múltja nem tisztázott. Gyermekcsempészésben való részvétellel, gyanús házvásárlásokkal, pénzlenyúlásokkal, összeférhetetlenséggel vádolják. A vádak lehetnek légből kapottak, ám Klaus Iohannis még nem tisztázta azokat megnyugtatóan. Szófukarsága egyébként kommunikációs készségének hiányával is magyarázható, beszéde nehézkes, darabos, hangsúlytalan.

Feleségéről alig tudunk valamit, családja külföldön él, albérletben, miközben Iohannisnak hat háza van. Gyermekei nincsenek (szavai szerint nem gyermekbe, hanem lakásvásárlásba fektetett be – nem túlságosan emberi vonás, még ha utólag bocsánatot is kért érte).

Némi cinizmus is szorult bele, hiszen szerinte azoknak a tanároknak, akiknek pedagógusi béréből nem futotta hat házra, hát – pechük volt.

Elnökválasztási programjában voltaképpen semmit sem ígér – a program előnye az, hogy legalább szerzőjéhez illően szűkszavú. Munkabírása is korlátozott, szemmel láthatóan látszik rajta, hogy az egy órásnál hosszabb rendezvények, tévé-adások, interjúk kifárasztják. Nem véletlen, hogy Szeben megye főtanfelügyelőjeként bevezette a tizenöt perces gyűléseket.

Érdemeként hozzák fel, hogy Nagyszeben virágzó város. Virágzóvá azonban az évszázadokkal előtte élt szászok tették. És egyébként például Piatra Neamţ is csinos városka – pedig polgármestere, »Pinalti« Gheorghe Stefan jelenleg rácsok mögött csücsül.

Klaus Iohannis a Demokrata Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt jelöltje. Háta mögött pedig olyan levitézlett politikusok állnak, mint Ludovic Orban, Vasile Blaga, Radu Berceanu, Adriean Videanu, a nyugdíjasokat szavazatszámlálásával meglopó Roberta Anastase. Meg Relu Fenechiu – ameddig ő maga is börtönbe nem került. A két jobboldali párt számos városatyája, megyei tanácselnöke pedig semmivel sem jobb, mint a »vörös kiskirályok«. Ők azok, akik a »jól végzett munka Romániáját« építik.

Német származása ellenére Klaus Iohannis maga is román politikus – amit sűrűn hangoztat is. A választóktól egyelőre fehér csekket kapott. Hogy jobb, hogy becsületesebb a »hétköznapi« román politikusoknál, hogy zsebe és a hatalom helyett valóban az ország érdekére gondol – nos, ezt még be kell bizonyítania."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6418
A regionális kormányt felfüggesztik. Carles Puigdemont elnök levonul a pályáról. És hat hónapon belül regionális választások lesznek.
A helyenként zavaros szövegből egy dolog biztosan kiderül: a románok most már Ausztriától is rettegnek. Miért? Hát, hogy elvész Erdély, azért!
Legalábbis ez derül ki egy Katalóniában elvégzett felmérésből. Közben a spanyol kormány elkezdte rendkívüli ülését, ahol lényegében Katalónia sorsáról döntenek.
Igaz, közbeszerzési eljárás nélkül. És az is igaz, hogy nincs elég hely, ahova kitegye őket.
Közel egy éve indult a per, pénteken volt a második tárgyalás.
Ezért ez utóbbiak is megtagadhatják a tanúvallomást az élettársukkal szemben.
Méghozzá a Deák Ferenc utcai volt minorita templomban.
Akit valaha érdekelt, honnan származik az úrvacsoraosztásnál használt kehely, most megtudhatja - a frissen megnyílt Erdélyi Református Múzeumban.
Miután hatályba lépett a büntetés mértékét az embertelen körülmények miatt csökkentő törvény.
Fogas kérdés. Kivel feküdjön le a román hadsereg? Az európaiakkal? A NATO-val? Esetleg mindkettővel?
A szövetség enyhítené a büntető törvénykönyv korrupcióra vonatkozó szigorát.
Pedig kétszer hirdették meg a munkálatot, de senki nem jelentkezett.
Tízből csak ketten barátkoznának nem románokkal.
Csak hát még mindig nehéz nyíltan kiállni mellettük. Hans Hedrich írása.