Szerző: Elek György
2014. november 21. péntek, 07:59
A vasárnapi szavazáson valóban érezhető volt a közösség hangja. Ha ez sem jelzés-értékű, akkor valóban igaz az, hogy az RMDSZ felső vezetése nem a tagság képviselője.

„Több mint húsz évig a romániai magyarok nagy többsége érzelmi alapon szavazott az RMDSZ-re még akkor is, ha később azt tapasztalta, hogy képviselőink nem mindig azt tették, amit a választók elvártak tőlük. Egy ideje hiába jön a felső utasítás, a választók nem hallgatnak arra, teszik azt, amit jónak látnak. Egymást követő három elnökválasztáson történt meg, hogy nem arra a jelöltre szavaztak, akire vezetőink buzdítottak, mert úgy érezték, hogy a kormányszerep-vállalás nem a választók, hanem az ügyeskedők érdekei miatt történik.

Az RMDSZ szövetségi elnökének választások után tett nyilatkozatából az olvasható ki, hogy ő nem ért egyet a magyar választók döntésével, érzelmi alapú szavazásnak nevezi azt, hogy a magyarok többsége Iohannisra szavazott. Valahogy fura ez, hiszen a magyarok huszonöt éven át folyton érzelmi alapon szavaztak az RMDSZ-re, és ezért sohasem jött bírálat.

A vasárnapi szavazáson valóban érezhető volt a közösség hangja. Ha ez sem jelzés-értékű, akkor valóban igaz az, hogy az RMDSZ felső vezetése nem a tagság képviselője. A legutóbbi SZÁT-on, amikor dönteni kellett, hogy az RMDSZ melyik jelöltet támogassa, egyetlen küldött sem mondta azt, hogy Iohannis legyen a támogatott, igaz az is, hogy a küldöttek, melőtt Kolozsvárra utaztak, nem kérték ki a tagság véleményét.

Hamarosan összeül a SZÁT és az SZKT, jövő év februárjában kongresszus is lesz. Amennyiben ezeket sem előzi meg széles körű egyeztetés a tagsággal, akkor természetesen nyilvánvalóvá fog válni, hogy az RMDSZ vezetősége kit képvisel, ugyanakkor kérdésessé válik az is, hogy 2016-ban milyen erős lesz a közösség hangja."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6330
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.
A jó törvénykezés nem elég: a helyi közösségeknek élniük kell a meglévő jogokkal – hangzott el a nyelvi jogokról szóló kolozsvári beszélgetésen.
A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.
A sajátos zenei és szövegvilággal rendelkező felvidéki együttes zenéjéra nincs recept, Szarka Gyula énekes szerint. A Ghymessel indult az idei KMN főtéri koncertkínálata.