„A választás óta eltelt néhány nap fejleményei arra engednek következtetni, hogy a politikusok kezdik érteni a nekik szóló intést, így megkockáztatható: máris megérte Johannist juttatni az államfői székbe, hiszen a ráruházott felhatalmazással legalább sikerült felcsillantania a fényt az alagút végén. Lám, a koalíció és a parlamenti többség rögtön alávetette magát a megválasztott elnök akaratának, és gyorsított eljárásban elutasította az amnesztiatörvényt, továbbá számos korrupciógyanús honatyára vonatkozóan jóváhagyta a bűnvádi eljárás beindítását.

Normális országban ennek eleve így kellene működnie, viszont jól tudjuk, hogy Románia eddig nem ilyen volt, a törvényhozás egyfajta menedékként szolgált az ügyészség látószögébe került képviselők és szenátorok számára.

A nagy kérdés viszont az, hogy kitart-e Johannis kezdeti lendülete, valóban komolyan gondolja-e a közélet megtisztulására irányuló szándékát, de ami a legfontosabb: lesz-e elegendő hatalom és eszköz a kezében végigvinni az akaratát. Hamarosan megkezdődő mandátuma során erre kell összpontosítania, és akkor továbbra is maga mögött tudhatja a választók többségének támogatását.

Ha viszont nem lesz képes elvonatkoztatni pártelnöki mivoltától – mint ahogy tette azt a napokban, amikor a még általa vezetett liberális alakulat mihamarabbi kormányra kerülését vizionálta –, a csalódott szavazók hamar elpártolhatnak tőle, ez esetben pedig kegyelmi időszaka nagyon lerövidül.”