Szerző: Rostás Szabolcs
2014. november 20. csütörtök, 08:37
Az emberek november 16-án azt üzenték az egész politikai osztálynak: semmi sem múlhat el következmények nélkül, továbbá a politikusok nem tehetik meg, hogy fittyet hányjanak a társadalom igényeire.

„A választás óta eltelt néhány nap fejleményei arra engednek következtetni, hogy a politikusok kezdik érteni a nekik szóló intést, így megkockáztatható: máris megérte Johannist juttatni az államfői székbe, hiszen a ráruházott felhatalmazással legalább sikerült felcsillantania a fényt az alagút végén. Lám, a koalíció és a parlamenti többség rögtön alávetette magát a megválasztott elnök akaratának, és gyorsított eljárásban elutasította az amnesztiatörvényt, továbbá számos korrupciógyanús honatyára vonatkozóan jóváhagyta a bűnvádi eljárás beindítását.

Normális országban ennek eleve így kellene működnie, viszont jól tudjuk, hogy Románia eddig nem ilyen volt, a törvényhozás egyfajta menedékként szolgált az ügyészség látószögébe került képviselők és szenátorok számára.

A nagy kérdés viszont az, hogy kitart-e Johannis kezdeti lendülete, valóban komolyan gondolja-e a közélet megtisztulására irányuló szándékát, de ami a legfontosabb: lesz-e elegendő hatalom és eszköz a kezében végigvinni az akaratát. Hamarosan megkezdődő mandátuma során erre kell összpontosítania, és akkor továbbra is maga mögött tudhatja a választók többségének támogatását.

Ha viszont nem lesz képes elvonatkoztatni pártelnöki mivoltától – mint ahogy tette azt a napokban, amikor a még általa vezetett liberális alakulat mihamarabbi kormányra kerülését vizionálta –, a csalódott szavazók hamar elpártolhatnak tőle, ez esetben pedig kegyelmi időszaka nagyon lerövidül."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6310
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.