A Transindex közölt néhány szemelvényt a frissen Románia elnökévé választott Klaus Johannis most megjelent, Lépésről lépésre című könyvéből, amelyekben az etnikai alapú régiók ellen érvel, és a román politikai nemzet tagjának nevezi magát.
Ilyen idézeteket emel ki: „Problémás regionalizációra jó példa Spanyolország. Ez az ország belement abba, hogy etnikai határok mentén húzzák meg a régiók határait.” Vagy itt van ez: „Ez jó példa arra, hogy hogyan nem szabad véghezvinni a régiósítást. Abban az esetben, amikor az ilyen döntések az állam integritását veszélyeztetik, nagyon jól meg kell gondolni őket.” És még ez is: „Én román állampolgár vagyok,
Olvasson még:
meggyőződéses román, és német nemzetiségű.
Romániában a nemzetiség fontos és elfogadott tényező, az összes kisebbségi örömére. Ennek kapcsán el kell mondanom, hogy Románia pozitív és követendő példa Európában amiatt, ahogy a nemzeti kisebbségeit kezeli, mind formális, mind informális szempontból. Romániának több száz éves hagyománya van a többség és a kisebbség együttélésében, és a tapasztalatunk az, hogy ez pozitív. Elég, ha a német etnikumúakra, szászokra, magyarokra, olaszokra és zsidókra gondolunk, akikkel számos közösségben együtt élünk.”
A recenzió kiválóan alkalmas arra, hogy az RMDSZ magyarázkodhasson: lám, ezért mondtuk azt a két forduló között, hogy a magyarok „lelkiismeretük szerint” szavazzanak, de közben ezért utaltunk arra burkoltan és kevésbé burkoltan, hogy azért mi azt szeretnénk, ha Victor Pontára ütnék azt a pecsétet. Mint ahogy arra is, hogy ezzel lehessen megindokolni: miért nem hagyják ott a bukott Ponta irányította szociáldemokraták által vezetett kormánykoalíciót. Olyannyira alkalmas, hogy az RMDSZ vezető pozícióban levő illetékesei egymást szinte félrelökve osztják meg a Facebookon a cikket.
Szörnyülködj, magyar! Nem hallgattál ránk,
most aztán itt a rettenetes román-német, aki egyik kezével magyar csecsemők fejébe plántál román identitást, a másikkal pedig közben agyonzúzza a magyar autonómiatörekvéseket! Aki miatt hiteltelenné válnak a kisebbségjogi követelések, mivel megválasztása azt sugallja, hogy Romániában ezen a téren minden rendben van!
Na most. Azért illene egy kicsivel felnőttebbnek tartani ennél a magyar választópolgárokat.
Az államfőválasztást megelőző hetekben-hónapokban számos magyar sajtóorgánumban nyilvánosságot kapott, hogyan is gondolkodik Johannis az autonómiáról. Konkrétan alig múlt el nap, hogy valahol nem emlékeztették volna az olvasót: a szász politikus bizony már évekkel ezelőtt is elutasította a területi önrendelkezést. Mint ahogy az sem volt zsákbamacska, hogy Johannis
nem németként, hanem a román politikai nemzet tagjaként
vesz részt a politikai csatározásokban, vagyis nem a német – vagy bármely más – kisebbség partikuláris érdekeit kívánja megjeleníteni, hanem egy országos, román párt élén országos ügyeket tematizál.
Mindezek fényében vélhetően nem is számított senki – vagy legalábbis nagyon kevesen – arra, hogy a megválasztását követő napon két kézzel fogja majd szórni az autonómiát, olyan intenzitással, hogy mire a román többség föleszmél, még az aranyhörcsöge is önrendelkezést fog élvezni az autonóm területnek minősülő terráriumában.
Viszont ha már Johannis kisebbségi ügyekben vallott nézeteit ekézzük, nézzük már meg, mit kínál ezen a téren az RMDSZ által burkoltan vagy nem is annyira burkoltan ajánlott alternatíva.
A megbízható kormányzati partner,
akihez még most is ragaszkodik. A Szociáldemokrata Párt vezette Szociálliberális Unió 2012 tavaszán a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékének létrehozását kimondó – amúgy az oktatási törvényben foglaltak gyakorlatba ültetését rögzítő – rendelet miatt buktatta meg az RMDSZ-t is soraiban tudó Ungureanu-kormányt. A Ponta-kabinet első intézkedése ezen rendelet visszavonása volt.
Aztán a kormányt képviselő prefektusok
hadjáratot indítottak a magyar és székely jelképek ellen.
A román külügy az RMDSZ-t is soraiban tudó európai kisebbségi szervezet ellen lépett be abba az európai perbe, amelyben a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését követelik.
Titus Corlățean külügyminiszter tavaly és idén is közleményben üdvözölte június 4-ét, a trianoni diktátum évfordulóját.
Ugyanez a Titus Corlățean minden érdemi indok nélkül elutasította a nagyváradi és a marosvásárhelyi magyar konzuli iroda megnyitását.
Amikor a liberálisok márciusban otthagyták a koalíciót, Pontáéknak szükségük lett az RMDSZ-re a parlamenti többség biztosításához, cserében a MOGYE, a magyar jelképek helyzetének, valamint az anyanyelvhasználat ügyének rendezését ígérték.
Ehhez képest a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter MOGYE-ügyben ugyanúgy nyilatkozott, mint a magyarellenes rektor, miszerint az egyetemi autonómia arra is kiterjed, hogy egy felsőoktatási intézmény vezetése megtagadhatja a hatályos törvény gyakorlatba ültetését. Legalábbis akkor, ha abban az áll, hogy az intézményben magyar főtanszéket kell létrehozni.
A nemzeti jelképek – például székely zászlók – és a hivatali anyanyelvhasználat ügyében még ennyi sem történt. Mit mondjunk: mindez
a kisebbségbarátság nonpluszultrájának a csimborasszója!
Ehhez képest Johannis tényleg a villásreggelire hagymában pirított magyar vért falatozó hungarofób szörnyeteg megtestesítője.
Hát többek között ezért szavazott az államfőválasztás második fordulójában részt vevő erdélyi magyarok elsöprő többsége az RMDSZ ajánlása dacára is Ponta ellenfelére.
Meg azért is, mert a PSD összeforrt az oligarchák, a korrupció és a politikusbűnözés fogalmával.
Mert a kampány során is politikai bűnszervezetként viselkedett, amikor a külügyminisztériumon keresztül nyilvánvaló módon mindent megtett annak érdekében, hogy a román állampolgárok egy jelentős csoportja – a külföldön élő románok – ne élhessenek az alkotmány által szavatolt választójogukkal, csak azért, mert köztudottan inkább a jobboldallal szimpatizálnak.
Az, hogy az RMDSZ ez utóbbi ellenére sem érzi úgy, hogy most már ott kéne hagyni, meglehetősen eredeti képet fest az illetékesek törvények iránti tiszteletéről. (A moralitást most nem említem, hisz tudjuk, a politika amorális.)
Tehát nem arról van szó, hogy a magyarok csak azért szavaztak volna Johannisra, mert úgy gondolják:
ő könnyebben megadja az autonómiát.
Ez amúgy sem az államfőn múlik. Viszont a PSD eddigi kormányzási stílusával és a korrupcióval szembeni kérlelhetetlen fellépést ígért, felszólította a parlamentet annak az amnesztiatörvénynek az elvetésére, amely elvileg lehetőséget biztosított volna a korrupció miatt elítélt politikusok szabadon bocsátására, valamint arra, hogy ne akadályozzák tovább a képviselők és szenátorok elleni igazságszolgáltatási eljárásokat.
Emellett Nagyszeben polgármestereként – természetesen jelentős mennyiségű külföldi forrást felhasználva – nagyon rendbe rakta, és világszerte ismertté tette az egykori szász várost. Nos, a PSD kormányzásával szemben mindez lényegesen
kívánatosabbnak tűnt a nagy többség számára, nemzetiségtől függetlenül.
(És igen, nem kis mértékben a jelenleg Johannis mögött álló pártok is korruptak voltak, mint a PSD, csakhogy Johannist nem ők „termelték ki”, hanem kívülről emelték be.)
Emellett természetesen rengeteget nyomott a latban, hogy erdélyi és úgyszintén kisebbségi, még ha ez számára nem is annyira releváns.
Természetesen nem kell emberfeletti tulajdonságokkal felruházni, neki is számos hibája van, de egy próbálkozást megért. Mert egy kicsit olyan anti-establishment fílinget árasztva élhetőbb országot ígért, amit nem vagy a jelenleginél kisebb mértékben irányít a balkáni suskuspolitika, az állandó zsákmányszerzés vágya. Egy
kicsivel erdélyibb, európaibb politizálási stílust.
Amit talán az elmúlt évek során szinte az összes kormány kisebbségpolitikáját kormányzati szereplésével hitelesítő RMDSZ is megpróbálhatna értékelni.