„A szűkszavú, időnként darabosnak tűnő Klaus Werner Iohannis (I betűvel, mert mint magyar nyelvű kampánylapjában közzétette: ő J betűvel ír alá, de hivatalos okirataiban I betűvel írták a nevét, és ugyan »lenne ismerőse« a polgármesteri hivatalban, nem tartotta fontosnak visszaváltoztatni nevét őseinek mintájára) ezerszer szimpatikusabb a magyarok szemében, mint a simulékony, véleményét a szél járása szerint változtató versenytársa. Nem csak azért, mert erdélyi és kisebbségi, mert sugároz valamit a német alaposságból, gerincességből és pontosságból, hanem azért is, mert ha Románia teljesen vörösbe borul, a parlament és a kormány után az elnöki hivatalt is befutják a szocialisták rózsái, akkor nekik gondjuk lesz arra, hogy négy-öt év múlva még véletlenül se legyen egy Iohannis fajsúlyú kihívójuk a következő választáson.

Ezzel együtt érthetetlen Iohannis magatartása. Neki ugyanis nem csak arra van szüksége, hogy az erdélyi magyarok ne szavazzanak Pontára, hanem arra, hogy elmenjenek szavazni, és az ő nevére üssék a pecsétet.”